27. Vásárhelyi Őszi Tárlat

Előszó

Katalógus előszónál megszoktuk a kiállított műveket dicsérő szép szavakat, ünnepi gondolatokat. Még akkor is, ha nyilvánvalóan többet ígérnek az ajánló sorok, mint amit a tárlat nyújt. Hogy most mégsem ezt tesszük, annak több oka van. Elsősorban is az a kritikai megítélés, ami néhány éve kérdőjelet tesz a Vásárhely nevével fémjelzett művek, ide kötődő művészek munkássága mellé, hovatovább még a századeleji kezdeményeket sem kímélve. A múlt-revideálás divatja a művészeti írók köréből átterjedt a művészekre is; néhányan egyszerűen „kifelejtik" életrajzukból a hosszú és eredményes vásárhelyi éveket, mások viszont nyilvánosság előtt tagadják meg egykori önmagukat. Az őszi Tárlatok negyedszázados jubileuma okot és módot adhatott volna a történeti összegzésre, az utak és a tényleges zsákutcák felmérésére, a valódi értékek mérlegelésére. Mindez azonban elmaradt, s a vásárhelyi művészetet végképp „leírók" jubileumi nyilatkozatai után ilyen vagy olyan okokból, de jócskán leszűkült az Őszi Tárlatok kiállítóinak valamikor népes köre. Pontatlan fogalmak, helytelen közelítések, a tényeket figyelmen kívül hagyó prekoncepciók sűrűsödnek a viharsarki várost valamely formában vállaló művészek körül, ami nemcsak helyben mérgezi a levegőt, de országos tárlatról lévén szó, szinte mindenkit bélyegessé tesz, aki valaha elfogadta vagy elfogadja az Őszi Tárlatra történt meghívást. Jelen körülmények között úgy véljük,felelőtlenség lenne szemet hunyni és úgy írni Vásárhely kapcsán akár katalógusban, akár másutt,mintha minden a legnagyobb rendben volna. Még ha ezzel megbontjuk is az őszi Tárlatok előszóinak díszes sorát.
A Hódmezővásárhelyi őszi Tárlatok negyedszázadot meghaladott folyamatának megítélése nem nélkülözheti a történeti szemléletet. Képzőművészetünk felszabadulás utáni évtizedei legújabb kori történelmünk politikai és gazdasági fordulópontjainak differenciált vizsgálata, társadalmi vetületeinek ismerete nélkül nem elemezhetők. Így a Vásárhely nevéhez kötődő művészet utóbbi három évtizede sem értékelhető a történelmi-társadalmi háttér nélkül. Ugyanakkor az ide kapcsolódó képző- és iparművészetnek nemcsak periodizálható múltja van, egymástól elkülöníthető és egymásra épülő korszakai,hanem jelene is. S ennek az eleven, természetéből adódóan állandóan alakuló művészetnek az elbírálása egészen más módszert kíván, mint a már lezárt szakaszoké. A jelenre vonatkozó megközelítően teljes anyag ismeretének hiányában, a jelenben mindig nagyobb súllyal jelentkező szubjektív alkotói feltételek miatt nem lehet végleges ítéletet mondani. A Hódmezővásárhelyen születő művek sora, a városhoz kapcsolódó művészek másutt alkotott munkái, friss erők jelentkezése, régiek kiválása, a közeledések és távolodások állandó mozgásban tartják, variálják a „vásárhelyi művészet" fogalmával jelölhető összképet. Az Őszi Tárlatok évenkénti keresztmetszete bepillantást enged ebbe az eleven folyamatba annak vállalásával együtt, hogy ezek a tárlatok nem minden esetben tükrözik a Vásárhelyhez kapcsolható alkotó tevékenység valódi arculatát. A tárlatok országos jellege miatt időnként az ország más tájain élők munkáival széles körben bővül ez a „vásárhelyi" kép, más összetevők - például a kritikai megítélés vagy belső, szervezeti feszültségek - miatt máskor még a Vásárhelyen élő, a törzsgárdához szorosan tartozó művészek is elhúzódnak, távol maradnak a kiállításról. így az összkép meglehetősen szűknek bizonyul. Meg kell jegyezni, a vásárhelyiség, vásárhelyi művészet meghatározást nem a művek felől közelítve használjuk. Az a topografikus periodizáció, amelyet a századforduló táján alakult plein-air művésztelepek jellegzetes táji-természeti adottságai alakítottak ki, a felszabadulást követően nemcsak stilisztikai okokból változott meg, hanem a művésztelep fogalmának utóbbi évtizedekben történő teljes átalakulása miatt is. Elég csak arra gondolnunk, hogy míg a századvégtől a második világháborúig a festők jelentős részét elsősorban a táji adottságok vonzották valamely - általában időszakos - művésztelepre, addig az utolsó harminc esztendőben a művészfiatalok lakásproblémáik, műteremgondjaik megoldásaként fogadják el egy-egy város meghívását. Tehát ha jelenleg valamelyik városunkban élő vagy kiállításaihoz csatlakozó művészekről beszélünk, az elsősorban szervezeti közösséget jelentés nem féltétlen szemléleti azonosságot. Hódmezővásárhely esetében a századelőtől folyamatos képző- és iparművészet stiláris és tartalmi hagyományaival, valamint az 1945-től rendezett őszi Tárlatok országos vonzáskörével bonyolítja, korszakonként változó tartalommal tölti meg a Vásárhelyhez tartozóság fogalmát. Vissza