25 éves a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat

Előszó

Hazánkban a szocializmus építésének előrehaladása az energiafelhasználás dinamikus növekedését, s ezen belül a szénhidrogének egyre nagyobb térhódítását vonta maga után.
1960-ban a hazai energia-fogyasztásból a kőolaj és földgáz részaránya csak 22% volt, 1975-ben már meghaladta a 60%.ot és ez az arány a mostani tervciklus során tovább nő. E korunkra jellemző és nélkülözhetetlen energiahordozó biztosításához a jelentős szovjet import mellett a magyar kőolaj és földgázbányászat nagy mértékben hozzájárul, s e téren a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat tevékenységének meghatározó szerepe van. Vállalatunk adja a hazai kőolajtermelés 90%-át, a földgáznak csaknem 100%-át, így a hazai energiafelhasználásnak mintegy 25%-át fedezi. Az alföldön, a Duna vonalától keletre elterülő országrész szénhidrogénre produktív területén bányászatot folytató vállalatunk hosszú és küzdelmes utat tett meg az elmúlt 25 évben, amíg mai súlyát és jelentőségét elérte. 1951-től, alakulásától kezdve újabb és újabb kőolaj- és földgázmezőket állított termelésbe - Biharnagybajom, Mezőkeresztes, Demjén, Szolnok, Törtel voltak az elsők. A kezdeti eredmények szerények voltak ugyan, de biztatást nyújtottak azoknak, akik hittek abban, hogy az Alföld iparilag hasznosítható kőolaj- és földgázkincseket rejt. A hatvanas évektől a fejlődés üteme meggyorsult, kezdtek beérni a párt és kormány által támogatott intézkedések. Hajdúszoboszló és Kunmadaras, Tótkomlós, Pusztaföldvár, Battonya, Nagykőrös, majd Üllés és Szank következett a kőolaj- és földgázmezők sorában. A szegedi medencében megtalált és 1965-től fokozatosan üzembehelyezett Algyő mező feltárása és termelésbeállítása adott még nagyobb lendületet a fejlődésnek s lehetővé tette a mai termelési szint elérését. Vissza