Előszó
A Hajdúsági Nemzetközi Művésztelep negyedszázada
1988. júliusában 25. alkalommal adott otthont, biztosított zavartalan alkotási lehetőséget a hazai, közép- és kelet-európai festőknek,...
Tovább
Előszó
A Hajdúsági Nemzetközi Művésztelep negyedszázada
1988. júliusában 25. alkalommal adott otthont, biztosított zavartalan alkotási lehetőséget a hazai, közép- és kelet-európai festőknek, grafikusoknak városunk, Hajdúböszörmény. Mi minden esztendőben várakozással tekintünk a nyár elé és barátsággal fogadjuk a hozzánk érkező vendégeket. Mint a művésztelep tagjait számon is tartjuk valamennyi nálunk járt művészt. Eddig mintegy 170 külföldi és közel 60 hazai alkotó dolgozott Hajdúböszörményben. Mi nem egyszerűen mecenatúrának tekintjük a művésztelep fenntartását és működtetését, hanem az európai kapcsolatok, a kultúra nemzetközisége letéteményesének, éltetőjének. A kölcsönös megismerés, a munkakapcsolat teszi tartalmassá barátságunkat. Ahogy a zömmel közép- és kelet-európai művészek számontartják és jó emlékezetükben megőrzik Hajdúböszörményt, e sajátos településszerkezetű, festői hagyományokkal rendelkező alföldi kisvárost, jegyzik az itt kapott Káplár Miklós-emlékérmet, mi ugyanúgy őrizzük és, mint kincseinket mutatjuk meg azokat az alkotásokat, amelyeket a művészek óvárosunknak, a Hajdúsági Galériának adományoztak. Patakvölgyi Rudolf tanácselnök a Hajdúsági Nemzetközi Művésztelep szervező bizottságának elnöke A magyar szimpóziummozgalom keretében az ország legrégebben működő művésztelepe 1964 óta fogad művészeket. A város mecenatúrája révén zavartalan lehetőséget biztosít a feltöltődéshez, a születő alkotások érleléséhez, a képi gondolatok kiteljesedéséhez. Tizenkét-tizenhárom hazai és ugyanennyi külföldi művész dolgozik itt nyaranta. Az 1988. esztendő júliusában 25. alkalommal dolgoztak együtt festők és grafikusok Hajdúböszörményben. A közép- és kelet-európai országokból érkezők mellett a hazaiak vették birtokukba a műtermeket egy hónapra, hogy a - hely szellemétől is megérintetten - de az életművek szerves épülésében vessék papírra, lemezre, vászonra gondolataikat, ötleteiket, s alakuljon ezekből itt, vagy az otthoni műtermekben értékhordozó kompozíció. A város jó félévszázados festői hagyományán épült és szerveződött a művésztelep. A század első évtizedeitől kezdve éltek festők Hajdúböszörményben. A harmincas években egyszerre hatan is (Király Jenő, Pálnagy Zsigmond, Kampler Kálmán, Veress Géza, Káplár Miklós, Maghy Zoltán). Számukra adott és sok szempontból meghatározó is volt ez a hely, ez az alföldi kisváros a maga emberi és társadalmi miliőjével, tárgyi, építményi, természeti adottságaival, sajátos levegőjével. A húszas évek végén pedig Káplár Miklós és Maghy Zoltán - Boromissza Tibor társaságában - hónapokig festi a Hortobágyot. E kör alkotói olyan művészekkel kerültek kapcsolatba és állítottak ki, mint Medgyessy Ferenc, Rippl-Rónai József, Martyn Ferenc és mások. E festői hagyományon létrejött művésztelep 1971 óta hivatalosan is nemzetközi műhely. Elsősorban a szocialista országokból érkező művészek nyarankénti találkozóhelye, de norvég, francia, nyugatnémet, finn tagjai is vannak a telepnek. Az UNESCO 1976-tól kezdődően tartja számon ezt az intézményt, mint festő- és grafikusműhelyt. Hajdúböszörmény tehát - mecénásként - ott volt a hazai alkotótelepi és szimpóziummozgalom bölcsőjénél. Kezdetben szobrászok és iparművészek is dolgoztak itt. A telep alapító tagjai ma már a közép- és idősebb generációhoz tartoznak, s közülük és a később idekötődők közül is többen már halottak, mint Zilahy György, Bíró Ferenc, Csohány Kálmán, Iványi Ödön, az erdélyi Nagy Pál, a szlovákiai Bácskái Béla I és a névsor nem teljes. De ma is rendszeresen dolgoznak itt fiatal művészek. A telep törekszik is arra, hogy európai kitekintése megmaradjon, megőrizze generációs és szellemi nyitottságát, kapcsolatait s magához vonzza és befogadja a mai törekvések képviselőit, az újítókat és kiteljesítőket egyaránt.
Vissza