25 éves a Dél-Pest megyei Nagy István Képző- és Iparművészeti Csoport

Előszó

Részlet a könyvből:

"NAGY ISTVÁN (1873-1937)
„Magyart csak az festhet, aki itthon dolgozik, és szenvedve, fájdalmasan őszinte."
Nemzeti képzőművészetünk nagyjai közül talán senki nem határozta meg ennyire pregnánsan népe iránti elkötelezettségét, mint a százhúsz éve született s több mint fél százada távozott székely Nagy István. Ars poeticának is beillő, idézett gondolata - amit a harmincas évek közepén egy interjú során fogalmazott meg - teljességgel és sűrítve adja gazdag életművének lényegét. O valóban „otthon" dolgozott, vagyis témáit úgyszólván mindig szűkebb hazájából, Erdélyből merítette. Akkor is, amikor Trianon után a Bakonyra, az Alföldre szűkült alkotói barangolásainak terrénuma, művészi látásmódját, stílusának alakulását szülőföldjének lényeggé szublimált és meghatározó hatása - későbbi élete folyamán az emléke - determinálta. Fájdalmas őszintesége" kora magyar realitásának (közelebbről székelységének) életérzésében, önazonosságában mutatkozó maradéktalan átéléséből fakadt. Ennek meghatározó - és szinte végletes - lelki vonása a vigasztalan komorság, a sorsvállalásnak minden megidézett jelenségben ott szunnyadó drámaisága. Nagy István kíméletlen igazmondással - artisztikus stilizálás és átírás nélkül - számolt be élményeiről.
Mégsem vált naturalistává, mivel műveiben a jellegzetest, a frappánsan tőmondatos képi fogalmazást éltette. Ebben mutatkozott már-már konokul csakis a lényeget megragadó realizmusa, ami balladai tömörségűvé sűrítette festő világát. Ösztönös alkotói habitusa folytán, akarati impulzusok nélkül, de eredeti művészi egyénisége és elkötelezettsége révén alakult ki csakis őrá vonatkoztatható autonóm stílusa." Vissza