24 Matinées

Előszó

Gaviniés Péter gyakorlatai sem szépek, sem mulatságosak, de rendkívül hasznosak. A mester „Matinées'-knek (reggeli gyakorlatoknak) nevezte őket és elnevezésüknél bizonyára arra gondolt, hogy a hegedűsök minden reggel kötelességüknek tartsák egy-kettőt közülük lelkiismeretesen átjátszani. E gyakorlatok tanulmányozása által különösen a fekvésekben sima és biztos játékot sajátíthatunk el. De a jobb karnak is fontos szerep jut. A gyors egymásutánban következő és folytonosan váltakozó tizenhatod csoportokat, amelyek többnyire két húron szaladnak át, szép hanggal, lehetőleg hosszú vonással, minden merevség nélkül, az alkarral és a csukló segítségével kell játszani. A legtöbb kiadásban a nem-kötött tizenhatodok pontokkal vannak ellátva. Ez azt jelentené, hogy vagy ugratott vonóval (spiccato), vagy gyorsan lökött vonással (martelé) kell azokat játszani. Ez nem helyes. A nem-kötött hangjegyeket majdnem mindig a vonó felső harmadán, széles détaché-vonással kell játszani. Ahol ez nem így van, ott megjelöltem a vonó használandó részét. Ezeknek a gyakorlatoknak, annak ellenére, hogy igen egyhangúak és csak technikai szempontból érdekesek, szépen kell hangzaniok. Ha egy-egy nehezebb hely vakarva, hadarva vagy hamisan hangzik, akkor ez nem hoz hasznot. Megjegyzem, hogy az ujjaknak túlzott kitágítását célzó helyeket, melyek legfeljebb izomgörcsöt idéznek elő, megváltoztattam. Más túl nehéz helyeket pedig oly ujjrendekkel láttam el, amelyeknek segítségével kifogástalanul lehet azokat előadni. Magától értetődik és ezért külön meg sem jelöltem, hogy az ujjak, ahol szükséges vagy célszerű, fekve maradnak, különösen terc:, szext- és oktávmeneteknél. Az időmértéket majdnem mindenütt lassítottam, mert e gyakorlatok tanulmányozása különösen akkor hasznos, ha lassan gyakorolják őket. Végre még megjegyzem, hogy az utolsó gyakorlat elüt a többitől. Ennek zenei értéke is van, melyet kifejezésre kell juttatni. Ennélfogva előadási jelekkel is elláttam. Vissza