22 híres romantikus történet

Fülszöveg

Hősök és olvasóik számtalan élethelyzetben, számtalan módon keresik, kívánják a romantika szépségét és megtartó erejét, szenvedélyesen belevetik magukat vagy legalább ábrándoznak róla. Az írók pedig kíváncsian, együtt érzően vagy tárgyilagos elfogulatlansággal figyelik őket. Az álmok, a mesék a valóság nyers tényeibe ütköznek, de van egy szenvedély, amely lebírhatatlannak bizonyul. „Az életben csak egyetlen jó dolog van, és ez a szerelem - vallja meg a viharos életű nagymama a leányunokájának Maupassant novellájában. - De ti nem értitek, tehát elrontjátok a szerelmet; hol ünnepélyessé torzítjátok, mint valami szentséget, hol meg áruba bocsátjátok, akárcsak egy ruhát."
„A festő, amint óráról órára, napról napra haladt munkájában, megittasult művétől. Szenvedélyes, vad, szeszélyes ember volt, elmerült álmaiban; nem akarta észrevenni, hogy az a fény, amely kísérteti sápadtsággal szűrődik a magányos toronyszobába, megtámadja ifjú asszonya lelkét, egészségét, aki látható-lag csupán... Tovább

Fülszöveg

Hősök és olvasóik számtalan élethelyzetben, számtalan módon keresik, kívánják a romantika szépségét és megtartó erejét, szenvedélyesen belevetik magukat vagy legalább ábrándoznak róla. Az írók pedig kíváncsian, együtt érzően vagy tárgyilagos elfogulatlansággal figyelik őket. Az álmok, a mesék a valóság nyers tényeibe ütköznek, de van egy szenvedély, amely lebírhatatlannak bizonyul. „Az életben csak egyetlen jó dolog van, és ez a szerelem - vallja meg a viharos életű nagymama a leányunokájának Maupassant novellájában. - De ti nem értitek, tehát elrontjátok a szerelmet; hol ünnepélyessé torzítjátok, mint valami szentséget, hol meg áruba bocsátjátok, akárcsak egy ruhát."
„A festő, amint óráról órára, napról napra haladt munkájában, megittasult művétől. Szenvedélyes, vad, szeszélyes ember volt, elmerült álmaiban; nem akarta észrevenni, hogy az a fény, amely kísérteti sápadtsággal szűrődik a magányos toronyszobába, megtámadja ifjú asszonya lelkét, egészségét, aki látható-lag csupán érte eped. Csak mosolygott, egyre csak mosolygott, nem panaszko-dott, mert látta, hogy a festő (nagy hírű művész) milyen lázas és lángoló örömet talál munkájában, mint gyötrődik éjjelnappal, hogy minél tökéletesebben jelenítse meg őt, aki szereti, aki napról napra gyengébb, szomorúbb és élettelenebb. És akik látták a képet, suttogva dicsérték hasonlatosságát, a bámulatos csodát - nemcsak tehetségének, hanem mély szerelmének is elragadó, felülmúlhatatlan bizonyságát." (Edgár Allari Poe) Vissza