2004. évi Intézményi Tudományos Diákköri Konferencia

Előszó

Részlet a könyvből:
Köszöntő
„Létrehozni a velem született s a szerzett képességektől telhető
legjobbat, ha cipőt szegelek, ha fát ültetek, ha verset írok:
ennyit kívánok önmagamtól. Munkámat használni lehessen, ne
szájtátva csodálni.
(Weöres Sándor: Nagyság)

Tisztelt Résztvevők!
Kedves Kollégák!
2004. november 24-én a Veszprémi Egyetem ismét megrendezi az Intézményi Tudományos Diákköri Konferenciáját.

Évről-évre annak reményében rendezzük meg hallgatóink számára ezt a bemutatkozási A lehetőséget, hogy kiderüljön: vannak közöttük „NAGYSÁGOK". Olyan diákok, akik képesek létrehozni megszerzett tudásuk birtokában valami újat. Olyanok, akik nem elégednek meg azzal, hogy csak az előírt tanulmányi kötelezettségeknek tegyenek eleget. Ők azok, akik vállalják, hogy a kötelező feladatok mellett megismerkednek a tudományos kutatás módszereivel, elmélyülnek a szakirodalomban, kísérleteznek, megfigyeléseket végeznek. Az ilyen hallgatók számára az a legfőbb motiváció, ha munkájuk eredményeit időnként bemutathatják a különböző versenyeken, diákköri konferenciákon. Hiszen mindannyian azt szeretnék, hogy legyen értelme a munkájuknak. A legtöbb kutatómunka nem hoz rögtön olyan eredményt, hogy „szájtátva csodálhassuk". De nem is arra vágynak diákjaink. Ők azt szeretnék, hogy észrevegyük: sokat dolgoztak, s amit létrehoztak, annak helye van a tudományban. Vissza