200 éves a Fenékpusztai Hajóarzenál

Előszó

A balatoni hajózás múltjáról sajnos keveset tudunk. Az elárult századok hajózásáról sok emlékeztető adat elveszettnek látszik. Pedig a Balaton minden időben katonai jelentőséggel is bírt, mert a Balaton déli partja mocsaras, lápos vidékével , járhatatlan utaival a védekezés egyik fészke volt. A hajó pedig a védekezés egyik fontos tényezője. A hajó házieszköze, gazdasági szerszáma a lakosságnak. A Sió és a Zala mint két védőkar ölelte át a vidéket és a két folyócska völgyében, kiöntésein, nádasaiban húzódott meg balatoni ősünk. Gyaníthatólag a Balaton jégzajlástól mentes kiöntésein cölöpházak is épültek, melyek csak csónakon voltak megközelíthetők. A közlekedés eszköze a nádtutaj és az ősi egyfából faragott monoxilon /bödönhajó/. A Balatonvidék kitűnő menedéket adott a népvándorlás évei alatt. Az északi partig lenyúló hatalmas Bakony-erdő pedig védelmébe vette a bujdosót. A Sió nádasai, kiöntései a Dunáig értek, a Balaton vize a Zala folyócska árterületén keresztül pedig a Drávával érintkezett. Így a természetadta védelmi-vonal nagyobb jelentőséget kapott a tatárok, a törökök idejében, a parasztlázadások alatt, a kurucz szabadságharcban. Ebben a vérzivataros világban a hajónak nagy szerepe volt. Az utolsó évek során a balatoni hajózás történeti kutatásánál a tudományos körök figyelme ismét a Balatonnak a Zala folyó torkolati részére terelődött. Ez a vidék a legtovább őrizte meg részünkre a balatoni ősi hajózás emlékeit, melyeknek egy részét a Balaton Múzeum Keszthelyen kiállításon mutatta be. A fenékpusztai ásatások gazdag eredménnyel jártak, sajnos megbízható, a balatoni hajózásra utaló eszközök, vagy veretek /iszkábák/ nem kerültek elő. Vissza