1972. szeptember

Fülszöveg

„Az a döbbenetes e hosszú lélegzetekre írott prózavérsekben, hogy Oravecz az olvasót minden egyes költeményben az érzelmek kezdő- és végpontjához vezeti, a csodálatos ígérettől a vesztés, a beteljesüléstől a kiábrándulás elviselhetetlen szomorúságáig. |
Átkozottul ősi, átkozottul modern."
Krasznahorkai László, Corriere della Sera
Oravecz olyan gyötrelemről vall, amely annyira szemérmetlenül személyes, hogy valamennyiünk történetévé emelkedik, és mindannyiunkhoz szól."
Rosella Postorino, La Stampa
,Életünk bármely szakaszában járjunk is, az 1972. szeptemberben mi is ott vagyunk - ebben a könyvben."
Federica Privitera, Critica Letteraria
Oravecz bebizonyítja, hogy még ma is lehet gyönyörű szerelmes regényt írni anélkül, hogy az felszínes vagy bárgyú lenne, és hogy engedményt tennénk egy enyhén szólva elcsépelt műfaj kliséinek."
Vanni Santoni, II Foglio
„Az 1972. szeptember című kötet egy szakítás történetét beszéli el, annak előzményeivel és következményeivel, de a szabadon... Tovább

Fülszöveg

„Az a döbbenetes e hosszú lélegzetekre írott prózavérsekben, hogy Oravecz az olvasót minden egyes költeményben az érzelmek kezdő- és végpontjához vezeti, a csodálatos ígérettől a vesztés, a beteljesüléstől a kiábrándulás elviselhetetlen szomorúságáig. |
Átkozottul ősi, átkozottul modern."
Krasznahorkai László, Corriere della Sera
Oravecz olyan gyötrelemről vall, amely annyira szemérmetlenül személyes, hogy valamennyiünk történetévé emelkedik, és mindannyiunkhoz szól."
Rosella Postorino, La Stampa
,Életünk bármely szakaszában járjunk is, az 1972. szeptemberben mi is ott vagyunk - ebben a könyvben."
Federica Privitera, Critica Letteraria
Oravecz bebizonyítja, hogy még ma is lehet gyönyörű szerelmes regényt írni anélkül, hogy az felszínes vagy bárgyú lenne, és hogy engedményt tennénk egy enyhén szólva elcsépelt műfaj kliséinek."
Vanni Santoni, II Foglio
„Az 1972. szeptember című kötet egy szakítás történetét beszéli el, annak előzményeivel és következményeivel, de a szabadon áradó, zenei kompozícióra emlékeztető formának köszönhetően Oravecz Imre ezt a hétköznapi traumát lebilincselő monológok sorozatává alakítja."
Claro, Le Monde

Az 1972. szeptember kilencvenkét prózaverse - mozaikszerű fejezetekből álló regénye -egy szerelmi kapcsolat eleven emlékének, és általában a szerelem titkának, fájdalmának és misztikumának ered a nyomába: az én és a te, a te és az ő, a tegnap és a ma, a közel és a távol, a menny és a pokol váltakozik a társas létezés hullámvasútján. Oravecz Imre 1988-ban megjelent könyve a magyar kortárs irodalom megkerülhetetlen klasszikusa, napjainkban pedig francia és olasz nyelvterületen is nagy sikernek örvend. Vissza