1956-ról a rendszerváltás küszöbén

Előszó

A Marx Károly (ma Budapesti) Közgazdaságtudományi Egyetemen 1987 tavaszán alakult meg a Széchenyi István Szakkollégium - az egyetemen már évek óta sikeresen működő Rajk László Szakkollégium és az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bibó István (akkor jogász) Szakkollégiumának példáját is követve. Addigra a társadalmi élet és így a felsőoktatásra is kiterjedő diktatúra fokozatos „puhulása" folyamatában már évek óta működött az egyetem Társadalomtudományi Klubja, amelynek szervezői jelentékeny vitákat rendeztek fontos és akkor kényes kérdésekről. 1986-ban kiállítással egybekötött konferenciát a cigánykérdésről, 1987- ben a szlovákiai magyarság helyzetéről, majd 1988-ra érettnek nyilvánították a helyzetet arra, hogy az 1956-os forradalomról is vitát rendezzenek. Az egyetemi hallgatóság körében is nyilvánvalóvá vált, hogy minden reform akadálya, ha a magyar forradalomról nem mondják ki az igazságot, ha az ellenforradalomról szóló nyilvánvaló, s már évtizedes hazugságokat nem cáfolják meg. Mindez akkor már közhelynek számított. A szervezés természetesen lassan haladt, az egyetem vezetői bizonytalanok voltak, a rektor Szarvas Lászlóra, a párttitkárra ruházta a felelősséget. A Szakkollégium hallgatói közül elsősorban Foltányi Árpád és Balázs Zoltán szervezték a konferenciát, akiknek az egyetem tanárai közül elsősorban Andorka Rudolf egyetemi tanár, a szociológiai tanszék vezetője, míg kívülről Szabó Miklós történész és Kiss Gy. Csaba irodalomtörténész segített szakmai tanácsokkal. Kora ősszel a szárszói táborozás miatt kellett elhalasztani a konferenciát, októberben - a forradalom évfordulóján - nem engedélyezték a rendezvényt, hiszen az „provokatív" lett volna.
A szervezők a nyugati emigráció jeles képviselőit is meg akarták hívni (Borbándi Gyulát, Gosztonyi Pétert, Sárközi Mátyást), de erre részben szervezési, részben politikai okokból végül nem volt lehetőség. Vissza