1956 fénylő arcai

Fülszöveg

ÜZENET A FÉNYBŐL.

Akiket kétszer ölt meg a hatalom, akiket holtukban meggyalázva, összedrótozva arccal lefelé temettek, megfosztva nevüktől az örök feledés szándékával.
Sírjaik nem domborultak, mert a lovakat befogva kicsinyesen gyűlt gyalázatukba tapostatták el még a nyomait is, elrejtve gyalázatukat a világ elől. Egy sírba hetet-nyolcat a megalázás szándékával, de holtukban is összetartozva.
Aki megaláztatik, az felmagasztaltatik - mondja a Biblia. A test halál utáni megalázása nem azonos a lélek megalázásával, hisz a lélek a halál pillanatában elhagyja a testet, mert a lelket megölni nem lehet. A lélek tovább él és nincs földi hatalom, mely megakadályozná a holt lelkek találkozását, tovább élését a még élő ember lelkében. Lelkünk rejtett zugában ott éltek bennünk, mert a felejtés parancsa megtörik a gyászoló lélek akaratán. Örök érvényű törvény, hogy semmi sem örök. Minden földi birodalom előbb vagy utóbb összeomlik. Az emberi emlékezet felszínre hozza az addig mélyen elrejtett bűnöket, mert az áldozatok felfénylő arcainak árnyékában élesebben rajzolódnak ki a bűnök sötét árnyai. A bűnök soha nem maradnak rejtve, ennek bizonyosságát tartja kezében az olvasó, mikor fellapozza Nagy Gáspár költő és Kiss Iván művész kitűnő rajzaival illusztrált könyvet.
Miközben olvasom Nagy Gáspár verseit, az emlékezet filmvásznán pereg a múlt. A vers nyomán feltörnek az emlékek, egy időutazással, élőképszerű elevenséggel végig viszi az olvasót a forradalom heroikus küzdelmein, szinte részévé válik az olvasó is ennek az egyenlőtlen küzdelemnek. Olvasom és felvillannak az ismert arcok, nevek, akik felfénylenek a múltból. Akik soha ne mentek el, mert lelkünkbe gyökeresedve tovább éltették bennünk a szabadság zsarátját.
Dávid és Góliát harca volt, de itt és most Góliát győz az árulók segítségével. Nem sejti, hogy győzelmében hordozza majdani összeomlását. Most még a győzelem gőgös tudatával tobzódik áldozatai vérében. Ők nem tudják, hogy terveiket, számításaikat egy felsőbb hatalom végzi be - az Isteni akarat, mely ellen ők is tehetetlenek. Isten elől nem maradnak rejtve a bűnök, s bár legfőbb óhajuk a felejtés jótékony homálya, nem boríthatjuk a feledés fátylát oly sötét bűnökre, melyeknek megbocsátására ember nem képes, ahol a megbocsátás csak Istennél lehet. Nem követelhet megbocsátást olyan ember, aki az áldozatának a hitét is meglopja.
Kedves olvasó! Amikor e könyvet végig olvasod, nem csak az értelmeddel, de lelked érzékenységével kövesd e könyv szereplőinek sorsát. Nem kitalációk, hanem valós, élő emberek voltak Ők. Egyre kevesebben, de ma is köztünk élnek, akik ma is '56 eszmei megvalósítására várva, egyre halványuló, de mégis bizakodó reménnyel várják, formálódjon egy olyan társadalom, mely egyenlő mértékkel mér minden emberi tettet.
Sokszor tettem fel magamnak a kérdést: vajon megérte-e ennyi emberi áldozat, hogy azok az emberek, akiknek nem volt drága azok élete, kik a szabadságért harcoltak, ma ugyanezek az emberek kiárusítják azt a Hazát, melynek minden négyzetméterét a szabadság vérével öntözték? Bevallom, nem tudom a választ. Isten kezében a folytatás, de a végső győzelem is. Kedves Olvasó, ha végig olvastad e könyvel, mondj cl egy imát értük, a Hősökért, a Mártírokért.
Wittner Mária
Dunakeszi, 2006. április 23. Vissza