19. Szegedi Ünnepi Hetek

Előszó

A magyar színházi kultúra egyik nagy öregét köszöntötte tavasszal a szakma és a közvélemény: Hont Ferencet, aki betöltötte életének hetvenedik esztendejét. Szeged napilapja, a Dél-Magyarország különös figyelemmel foglalta össze az ünnepelt életútját, mert hiszen nemcsak Szeged egyik jeles szülöttjét tiszteljük személyében, hanem a szegedi színháztörténet nagy kezdeményező erejű művészét is. Hiszen 1927-ben e lap hasábjain nyomtatták ki Hont Ferencnek a Szegedi Szabadtéri Játékokat kezdeményező cikkét, melynek rövid veleje ennyi: a felépülő új Dóm téren szabadtéri játékokat kellene rendezni. Az indoklás pedig így szól: „ modern szellemű tömegszínjátszás és világsikert aratott darabok bemutatása nem köznapian, mindez jelentheti a vidéki város számára: az idegenforgalom növelését, a magas kulturális életet, és bekapcsolódást a nagyvilág vérkeringésébe."
Ötvenévesek ezek a sorok, s hogy megvalósultak, ahhoz a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának, a haladó szegedi szervezeteknek erőteljesen fel kellett sorakozniuk a rendszer szemében okkal gyanús kezdeményező mögé. Hont Ferenc így lehetett később szervezője és rendezője ennek a csillagtetejű színháznak, ő vetette meg művészi és eszmei alapjait, az ő bábáskodásával érte meg néhány sikeres évét, míg a második világháború el nem hallgattatta a Dóm téri dallamokat. Vezényelt itt Kodály, Donhányi és Mascagni, énekelt Gina Cigna és Giuseppe Breviario, Sándor Erzsi és székely Mihály... - és aztán minden elölről kellett kezdeni. Vissza