1896

Előszó

Vajon miféle tükröt tartottak maguk s a világ elé ük- és dédszüleink, amikor a millenniumi kiállítás ürügyén szembesülni törekedtek azzal: mekkora utat tettek is meg eleikkel együtt Vereckétől Pusztaszeren át az Andrássy útig? Torzító, megmosolygásra késztető görbe tükörbe néztek-e, vagy a bejárt utat híven megmutatóba, a tökéletlenségeket el nem leplezőbe? Az utókor fölényes bölcsességének birtokában ma már jól ismerjük a választ. Ám arról, hogy e szembenézés milyen külsőségek, talmi pompák, országos erőfeszítések, ön- és közcsalások árán, jogos vagy vélt büszkeségekből fakadóan valósult meg, alig rendelkezünk vizuális élménnyel. E kötet tehát nem száz év előtti önképünk megítélésének argumentumait akarja szaporítani, hanem e megörökített világ képi átélhetőségéhez igyekszik hasznos segédeszközt adni. S ha mindezt legalább oly szórakoztatóan s gazdagítóan teszi, amilyen egykoron maga a kiállítás volt, úgy elmondhatjuk: albumunk híven reprodukálta eleink közös élményét. S immár akár önismereti bédekkerként is helyet foglalhat közös könyvespolcunkon.
A kötet összeállítója felesleges szószaporításnak vélné az itt közölt képek és szövegek utólagos magyarázatát. E néhány sornak nem szán egyéb szerepet, mint eligazítást a képek, szövegek és adattárak közt.
A millenáris kiállítás színtereit, a június nyolcadikai díszfelvonulás mozzanatait és a hét millenniumi emlékművet ún. „főképek" vezetik be. A széles lapkeret lehetőséget adott arra, hogy a pavilonok, az emlékművek, valamint a díszmagyaros felvonulás kimerevített képeinek statikusságát meghívókkal, címkékkel, számolócédulákkal, jegyekkel, a kiállítás mindennapjainak dokumentumaival, további fotókkal, néha rajzokkal s nem utolsósorban szövegekkel tegyük mozgalmasabbá. A képeknek alárendelt szövegek - csakúgy, mint az aprónyomtatványok - csupán illusztratív szerepet játszanak. A kor hangulatát tükrözik, s egyben némi bepillantást engednek a kortársak egymásnak gyakorta ellentmondó vélekedésébe, tolmácsolják a külföldi és hazai sajtó ovációját vagy fanyalgását. Révükön jobban megismerhetjük a pavilonok kínálatát, a honi tudományosság, ipar és mezőgazdaság bennük felsorakoztatott produktumait. A szövegek és aprónyomtatványok helyett néhol maguk a fotók veszik át az „illusztráció" szerepét, mint például a falumúzeum esetében. Itt Jankó Jánosnak, a falu tervezőjének „munkafotói", 1894-ből és 1895-ből származó néprajzi gyűjtésének képei helyezkednek el a megvalósult építmények ábrázolásaival szembesíthetően.
Fontosnak tartottuk, hogy a képzeletbeli sétára induló olvasó bizton eligazodjék a mára legendává terebélyesedett kiállítás területén, az egykor sok ezernyi gyönyörködni, okulni vagy éppen mulatni vágyót vonzó építmények s rekvizitumok százai között. E mai „látogatók" kedvéért mellékeltük a kiállítás térképét, melynek segítségével ki-ki azonosíthatja a ma már csak megbarnult fotókon látható pavilonok helyét, s ha úgy tartja kedve, elei nyomán s a közölt képek sorrendjét követve maga is bebarangolhatja ezerévnyi történelme állomásait. A főkapun belépve s a tavat megkerülve elgyönyörködhet a történeti kiállítás ritka látványosságaiban, átvághat a falumúzeum tisztes portái között, barátkozhat a mezőgazdasági és ipari, csarnokok hivalkodó gazdagságával, megpihenhet a pezsgős és virágos pavilonokban, s végül betérhet az Ős-Budavára nevű mulatóegyüttesbe, mely csepűrágók és mímusok, zenészek és mutatványosok hadával fogadta a megfáradt, némi mulatságra és kulináris kalandozásra is vágyó látogatókat. Vissza