1848-49 pénztörténeti emlékei

Előszó

Egy évforduló mindig lehetőséget nyújt a múzeumok, közgyűjtemények számára, hogy gyűjteményük eddig kiállításra nem került darabjait is a nagyközönség elé tárhassák. Ezúttal az alkalmat az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulója teremtette meg. A Magyar Nemzeti Bank Bankjegy- és Éremgyűjteménye nem vállalkozhat a százötven évvel ezelőtti események teljes körű bemutatására: a kiállítás a pénzkibocsátást, a pénztörténetet helyezi az érdeklődés középpontjába. A tárlókban elhelyezett pénzek és banktörténeti tárgyak bemutatják a forradalom kitörésekor Magyarországon érvényben lévő valutarendszert, a Mária Terézia által bevezetett konvenciós rendszert, foglalkoznak a reformkori Magyarország hitelintézeteivel, a magyar pénzintézetek indulásával, képet nyújtanak az első magyar nyelvű fém- és papírpénzekről. E pénzek, elsősorban a Kossuth-bankók, a forradalom szimbólumává váltak. Helyet kapnak a szabadságharc helyi kibocsátásai, a szükségpénzek is. Kevésbé ismert korszakba enged betekintést a sikertelen emigrációs pénzkibocsátási kísérleteket végigkísérő vitrin. A téma teljes körű ismeretéhez hozzátartoznak a szabadságharc bukását követően megjelent Habsburg-birodalmi pénzek is.
1849 után először az 1924-ben alapított önálló Nemzeti Bank bocsátott ki olyan bankjegyeket, amelyek előoldalán a forradalom és szabadságharc kiemelkedő egyéniségei szerepelnek. Ezt a hagyományt a forintokon is követi a Bank: bankjegyek, forgalmi fémpénzek és emlékpénzek állítanak emléket Petőfi Sándornak, Táncsics Mihálynak és az első felelős magyar minisztérium minisztereinek, Széchenyi Istvánnak, Deák Ferencnek, Kossuth Lajosnak. Batthyány Lajosnak.
A kiállítás a 150. évforduló alkalmából kibocsátott emlékpénzsorral zárul.

Budapest, 1998. június Vissza