120 éves a Borsodnádasdi Lemezgyár

Előszó

1864 áprilisában feldübörgő gőzgépek zakatolása hirdette, hogy Nádasdon megkezdte működését a Rimamurányvölgyi Vasmű Egyesület korszerű hengerműve. 1944. december 21-én a román, majd a szovjet katonák megjelenése a gyártelepen azt jelezte, hogy új élet kezdődik a község és a gyár életében. Erre a 120, illetve 40 évvel ezelőtti - Nádasd és környéke lakosai számára sorsfordító - eseményre kívánunk emlékezni szerény évkönyvünkkel.
Nagy múltú gyárunk és településünk történetének tudományos igényű feldolgozása még várat magára. A majdan elvégzendő munkához talán némi segítséget nyújthatnak jelen füzetünk tanulmányai, visszaemlékezései. Az elmúlt négy évtized történetét felvázoló tanulmányok mellett jó szívvel ajánlom az Olvasók szíves figyelmébe azokat az önéletírásokat, emlékfoszlányokat, amelyek hosszú időn keresztül fontos posztot betöltő,a gyár életében meghatározó szerepet játszó elvtársaink tollából származnak.
A Borsodnádasdi Lemezgyár, bár sohasem meghatározóidé mindig fontos szerepet töltött be a magyar iparban. A felszabadulás után a vállalat önmagához mérten jelentős fejlődóst könyvelhet el, de a szocialista iparosítás nagy hullámai elkerülték, és egyre inkább a vaskohászati ágazat perifériájára szorult. A nagy hagyományokkal, magas kohászati kultúrával rendelkező törzsgárda áldozatos munkája egyre kevésbé tudta ellensúlyozni a technika és technológia avulását. Ez volt az oka annak, hogy néhányan időnként a vállalati lét jogosultságát is megkérdőjelezték. Némi túlzással ezért mondhatjuk, hogy az elmúlt két évtized története a fennmaradásért vívott harc története is. Vissza