Előszó
Kedves Olvasók és a fotók szerelmesei!
Mintegy hetvenezer képből választottuk ki azt a 204 fényképet, amelyet ebbe az albumba foglaltunk. Igen nehéz volt a válogatás. 2010 októbere és 2011 októbere között fotós kollégáink - ahogy már évtizedek óta teszik - életünk minden területét bemutatták munkáikkal. Büszkék vagyunk az MTI és a közmédia fotóriportereinek munkájára, ők is azt bizonyítják: hatalmas tudás és erő rejtőzik a közszolgálati újságírásban.
Kollégáink munkájának minőségét számos magyar és nemzetközi elismerés bizonyítja. Ezért mutatjuk be a díjnyertes képeket az album első részében együtt, témájuktól függetlenül.
A képek művésziek és drámaiak, hol könnyet, hol meg mosolyt fakasztanak. Az elkapott pillanatok néha mély gondolatokat ébresztenek, életeket, sorsokat illusztrálnak. Lehet, hogy a képek nélkül ezek a pillanatok örökre eltűnnének, pedig emlékeznünk kell rájuk. Mementót kell állítani az eseményeknek és a bennük részt vevőknek. Lehetőséget kell adni az utánunk következő nemzedékeknek, hogy megismerjék őket, hogy tanuljanak belőlük, és hogy tudásukat, ismereteiket hasznosítsák.
Személyes kedvenceim a sportoló ember mozgása közben elkapott pillanatok. Soha nem látott, szinte elképzelhetetlen módon érzékeltetik a kidolgozott mozdulatokat, az aprólékos munkát, amelyet a szurkoló tán nem is sejt.
A vörösiszap-katasztrófa következményeiről készített képek egyszerűsége szíven üt. Olyan drámaiságot hordoznak, amely minden szónál érzékletesebben, átélhetőbben helyez minket a tragédia közelébe.
Az albumban nincsenek elemzések, csak pár szavas leírások: hol, miről készültek a fotók. A képek ugyanis magukért beszélnek. Ki-ki magának fogalmazhatja meg a gondolatokat, érzéseket. Biztos vagyok benne, hogy ezek a képek sokat adnak mindenkinek, aki végiglapozza az albumot. Tudást, tanulságot. És persze vannak köztük olyanok is, amelyek csupán gyönyörködtetnek. És ez sem kevés.
Vissza