100 uj humoreszk

Előszó

Részlet a könyvből:
Lekéstem a vonatot

Ezt bizony így szokták mondani, bár - szerintem - puszta előítélet az egész: azt is lehetne mondani, hogy a vonat megelőzött, nem várt meg, megszökött előlem, de persze az emberek hajlamosak rá, hogy inkább a vonatnak higyjenek, ha pontosságról van szó és nem nekem, eleven értelemnek, aki szabatos számtani művelettel állapítottam meg, hogy még kényelmesen bemehetek a teniszlabdákért is, egy Estet is vehetek és telefonálhatok is, még mindig marad öt percem és öt perc alatt a taxi kétszer megcsinálja azt a kis utat. A taxin nem is múlott, nem tehetett róla, hogy a közlekedési rendőrök öt perc alatt tizenkétszer állították meg, amiből rögtön sejtettem, hogy baj lesz.
Látták már önök egy vonat utolsó kocsijának a hátát, úgy körülbelül ötvenméternyi távolságból? Mondhatom, kellemetlen látvány. Széles és szemtelen hát és mintha röhögne, vagy szamárfüleket csinálna, ahogy egyre kisebb lesz az összeolvadó síneken. S ami a legborzasztóbb, az ember nem tudja levenni róla a szemeit - az ember leteszi a két bőröndöt, a kicsit meg a nagyot, meg azt az újságpapírba bugyolált vacakot a sín mellé és nézi a vonat hátát, míg el nem tűnik, holott oly kevéssé valószínű, hogy megfordul és visszajön. Csak mikor végleg eltűnt, sóhajt egyet az ember és megkérdezi a vasutast, mikor megy a legközelebbi? S amikor megtudja, hogy másfél óra múlva, fogja a bőröndöket és azt a vacakot, beteszi a ruhatárba és kimegy a Teréz körútra. Vissza