Előszó
Részlet a könyvből:
Édes öregek
A nyugalmazott tábornok az íróasztalát rendezgette. Nem keresett semmit, csak rendszerető ember volt és úgy gondolta, aki átlépte a hetvenedik évét, illő...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
Édes öregek
A nyugalmazott tábornok az íróasztalát rendezgette. Nem keresett semmit, csak rendszerető ember volt és úgy gondolta, aki átlépte a hetvenedik évét, illő rendbentartani az íróasztalát is, - ki tudja, mit hoz a holnap? Nyugodt, bölcs öregúr volt, hoszszúszárú csibukból pipázott s apró, sovány alakja alig látszott ki a széthányt paksaméták közül. Egyszer félretette a pipáját, megdörzsölte a szemeit, mintha nem jól látott volna.
Egy fénykép, meg egy pár női kesztyű akadt a kezébe, egyszerű, mindennapi dolgok, de - olyan furcsák...
Arcába egy kis melegség futott, valamit motyogott, a fejét csóválta. A különös kis jószágok egy dobozból kerültek elő, mindenféle lim-lom alól, - ki tudja mióta pihentek ott? A kesztyű finom glasszé, egészen kicsi, keskeny, majdnem gyerekkézre való, a fényképen egy leány, nyitott, rövid bundácskában, a fején kis prémsapka, a kezében korcsolya. Úgy néz a képről, mintha a világot inná fel a szemével, nevet, látszanak a fogai, fehérek, fiatalok.
Vissza