100 híres regény I-II.

Fülszöveg

100 Híres Regény rövid kivonatát olvashatjuk ebben a két kötetben. Reménytelen vállalkozás-e néhány oldalra összesűríteni a Háború és béke felejthetetlen jeleneteit, a Nyomorultak lélegzetelállítóan izgalmas kalandjait, Grigorij Melehov tépelődéseit, vagy Hans Castorp elmélkedéseit fent a Varázshegyen?
És voltaképpen milyen céllal készültek ezek a regény-kivonatok?
Világirodalom mellényzsebben? Egy óra - egy regény? Segédeszköz lusta diákoknak? Félművelt nyárspolgárok kiskátéja?
A 100 Híres Regény első megjelenésekor, több mint egy évtizeddel ezelőtt ilyesféle vádak zúdultak a kiadványra. A kritikák egy része nem annyira a megvalósítás minőségét vizsgálgatta, hanem az egész vállalkozás létjogosultságát próbálta kétségbevonni.
Pedig a 100 Híres Regény nemes hagyományokat folytat. Mint az első kiadás alkalmával Kardos László professzor, a Nagyvilág főszerkesztője, a folyóirat hasábjain kifejtette, "a szerkesztők előtt a Lamb-féle Shakespeare mesék lebeghettek távoli eszményként, közelebbi inspirátoraik olyan magas minták lehettek, mint Gyergyai Albert francia, vagy Rónay György magyar regénymeséi."
A 100 Híres Regény irodalmi mércéje magas: nem akarja a képregények színvonalán helyettesíteni az igazi irodalmat, nem akar irodalompótlék lenni. Szerepe és célja ennél több és magasabbrendű.
A 100 Híres Regény elolvasása után mindenki kedvet kap rá, hogy megismerkedjen az eredeti mű szépségeivel.
A 100 Híres Regény felidézi a más olvasott regények alakjait, drámai helyzeteit, szellemes párbeszédeit és lírai jeleneteit, segítségével tudásunk csiszolódik, pontosabbá válik és friss marad.
A 100 Híres Regény egyaránt szükséges a világirodalom remekeivel most ismerkedő olvasóknak, és azoknak is, akik mellé már hűséges útitársként szegődtek oda a 100 Híres Regény felejthetetlen hőse. Ismét Kardos László szavait idézve: "Bízunk benne, hogy a könyv olvasói között sokkal több lesz a jóhiszemű, a valóban művelődni vágyó érdeklődő, mint az alamuszi sznob.
Napjainkat sokkal inkább a művelődésnek egy tisztább, jobbhiszemű, olykor talán naiv, de mindenesetre becsületesebb szomjúsága jellemzi. S ezeknek a tisztább olvasó tömegeknek az útját jócskán megkönnyítheti az irodalom felé ez a könyv."
Vissza