100 éves a Nyugati pályaudvar

Előszó

Köszöntöm ezt a helyes törekvést - jubileumi emlékalbumot - a Nyugati pályaudvari Pártbizottság kezdeményezését, a szerző és Szerkesztő Bizottság igyekezetét.
A munka emlékeztet a nehéz kezdetre, Széchenyi, Kossuth harcára, a „Rendek" konzervatív politikájára, az egykori magyar kiszolgáltatottságra, az idegen érdekek érvényesülésére és nem utolsósorban az 1844-46. években elkészült és átadott „Indóház" városformáló szerepére.
Térképek, fotók, számok és a korabeli sajtó hangja valóságot tükröz. A ma embere - főleg fiataljaink - tájékoztatást kapnak egy nagy állomás életéről, annak szép és nehéz mozzanatairól, az Eiffel sztoriról, a könnyed francia ízlés szerinti architektúra, a védett műemlék, az állomásépület - részleges - históriájáról; arról is, hogy az 1870-es évek városfejlesztési törekvése összefüggött a mai állomás építésével. Hogy a falak, vágányok - jószerivel - 1891-ig idegen érdekek szolgálatában állottak. Az első, majd a második világháború embert és anyagot gyötrő éveiről, napjairól, a csomópont munkájáról, a felszabadulást követő nehézségekről. Néhányan - veteránok - emlékeznek a Párt, szakszervezet és szakmai munkára, megannyi szervezésre, harcra, munkaversenyekre és a szocialista brigádok helytállásaira.
Fotók, sorok tükrözik azt a munkát, amelynek során, a viszonylagosan alig fejlődő állomás napi 8, majd 40-50 közlekedő vonatmennyiségből, napi 250-60 vonatos nagyságrendű munka elvégzésére is képessé vált.
Köszöntöm a csomópont valamennyi dolgozóját, vezetőket és vezetetteket. Jó munkát és jó egészséget kivánok a centenárium idején szocialista vasutunk egyre növekvő feladatainak maradéktalan elvégzéséhez. Vissza