Előszó
Gyermekkori emlékek az idő multával elhalványulnak, bár egyesek életünk végéig elkísérnek.
Számomra ilyen az a kép, amely hajdanában a templomban fogadott: a szószék körül három zászlórúdra egy magyar, egy angol és egy amerikai zászló volt kitűzve.
A zászlók az elmúlt évtizedek során hol eltűntek, hol ismét kitűzték őket és mostanra már csak a magyar zászló emlékeztet a régi emlékre.
A zászlók emlékeztették a templom látogatóját, hogy a templom és a templomot magában foglaló épület a hajdani Rákos utcában az egyházközség vezetőinek munkájával és az angol, valamint amerikai unitárius hívek adományaiból épült fel a múlt század húszas éveiben.
Az épületet missziós házként alakították ki és nem csak a templomnak adott helyet, hanem az Erdélyből áttelepült unitárius híveknek és továbbtanuló diákoknak biztosított lakhatási lehetőséget.
Ahogy az első világháború után Magyarország elvesztette közel háromnegyedét, a második világháborút követően a Magyarországi Unitárius Egyház is elvesztette a most már Hőgyes Endre utcai ingatlan háromnegyed tulajdonrészét.
A megváltozott helyzet ellenére az egyházközség túlélte az elmúlt félévszázad megpróbáltatásait a rátermett vezető lelkészek és világi vezetők által összetartott hívek együttes, áldozatkész munkájának eredményeként.
Ez adta meg az alapját annak elhatározásnak, hogy ezelőtt tíz évvel az Egyházközség felvette a Bartók Béla nevét és állított emléket annak az embernek, aki felnőtt korában talált rá az unitárius hitelvek értékére.
A templomban felállított kopjafa és az időnként felhangzó Bartók művek megőrzik annak az embernek az emlékét, aki zenéjén keresztül jobban megismertette a világgal a magyarságot, az unitarizmust és szülőföldjét, Erdélyt.
Végezetül itt kell emlékezni ifj. Bartók Bélára is, akinek születésének századik évfordulója alkalmából 2010-ben megemlékezett az Egyházközség, kifejezve háláját a Magyarországi Unitárius Egyház volt főgondnokának, akinek munkája elősegítette és megteremtette az Egyház hazai és széleskörű külföldi megismerését és elismerését.
Ha a Farkasréti temetőbe vezet utunk, vessünk egy pillantást vagy helyezzünk el egy szál virágot az egymás mellett nyugvó apának és fiának sírjára és mondjunk köszönetet és egy fohászt Istenhez örök, békés nyugalmukért.
Ezen gondolatokkal kívánom bevezetni a Bartók Béla Unitárius Egyházközség jelen emlékkönyvét, amely követi - kis változtatásokkal - azt a mondást, hogy „múltjában él a nemzet"
Mikó István
Vissza