1 szörnyen jó mese

Előszó

Az esti rajzfilmet általában együtt nézték. nem minden rajzfilmet, de ezt a sorozatot mindig. Olyan program volt ez, amely a család minden tagjának érdeklődésére számot tartott. A gyermek és szülei együtt ültek a képernyő előtt, együtt nevezzek a mókás figurákon és együtt izgultak; persze nem komolyan, hiszen tudták, hogy a történet csak jó véget érhet. Aztán mindig, amikor egy rész befejeződött, jöttek a gyermek kérdései: Mikor lesz a következő rész? Hogyan folytatódik a történet? A leginkább lényegre törő kérdés-kérés persze ez volt: Papa, Te miért nem írsz egy mesét? Írj egy mesét! Így kezdődött...
Ahogy múlt az idő a versszakok száma lassan, de kitartóan egyre szaporodott. Volt ugyan, hogy hónapokig egy sor sem került papírra, ám a kézirat újra és újra előkerült az asztalfiókból, akarom mondani a számítógép régen használt dokumentumai közül és ilyenkor általában nem maradt érintetlen a szöveg. Aztán egyszer olyan ponthoz ért a történet, amelynél azt lehetett mondani; itt most félbe lehet szakítani. Később a kritikus olvasók véleménye azt tükrözte, a vers önálló meseként, nyomtatásban is megállja a helyét. Az pedig hab a tortán, hogy ezt az ötletadó rajzfilm készítői bizonyos változtatások után nem ellenezték.
Az első versszak megfogalmazása óta hosszú idő telt el, a gyermek felnőtt De ha kezébe veszi ezt a könyvet érezni fogja, ez az ő meséje, megtöltve azzal a szeretettel, amelyet egy szülő gyermeke iránt viseltethet. Tudja majd, azzal, hogy írásra ösztönözte a papát, sok más gyermeknek és bizonyára a felnőtteknek is örömet szerez, s talán újra elgondolkodtatja őket az élet igazán fontos dolgairól... Vissza