1 év, 50 pillanat (aláírt példány)

Előszó

Az íjász paradigma. Ez az album képnapló. Szerzőnk kedvelt problémamegoldó műformája, amihez visszatért. Emlékezhetünk Napló 1997 című munkájára, melyben egy esztendeig a fotográfus és egy Leica Mó-os fényképezőgép egymásra találása folyamatát rögzítette hónapról hónapra. Mostani album szellemi kalandnak nevezhető. Amíg 1997-ben az eszköz volt Gaál Zoltán számára szokatlan, azt kutatta, hogyan válik az addig ismeretlen fényképezőgép kezessé, hogyan lesz alkalmas elképzeléseinek megvalósítására, addig most nem technikai, hanem szemléletmódbeli, gondolkodásbeli feladatot tűzött maga elé. Megtartotta a kisfilmes analóg fényképezőgépét (az előhívás, a nagyítás módszerén sem változtatott), de úgy használta, mint hajdanán a fotográfusok. A kérdés, amire választ keresett: hogyan lehet mai körülmények között régimódi módszerrel alkotni.
A vak is láthatja: a címben említett ötven pillanat valójában százötven. A két szám, valamint a kettő közötti különbség lényeges, de korántsem a lényeg. Valójában csupán ürügyül szolgálnak, hogy közelebb jussunk az albumot éltető gondolathoz. Mindenekelőtt tisztázzuk, miért, és főleg, hogyan született a százötven felvétel, később pedig miért csökkent ötvenre.
Gaál Zoltán, miként azok a fotográfusok, akik a fényképezést sokkal inkább szellemi tevékenységnek tekintik, mint fizikainak, megtapasztalta a rohamos műszaki változásokkal együtt járó torzító hatást. Vissza