Előszó
Kerületünk ideggyógyásza, Sz. M. doktornő az alábbiakat jegyezte fel rólam 1998 tavaszán:
„Az 1 éves hosszmetszeti kép szerint dependentiája - az önsorsrontó script alapján - mélyült, depresszív...
Tovább
Előszó
Kerületünk ideggyógyásza, Sz. M. doktornő az alábbiakat jegyezte fel rólam 1998 tavaszán:
„Az 1 éves hosszmetszeti kép szerint dependentiája - az önsorsrontó script alapján - mélyült, depresszív állapotában változás nem történt.
Vélemény: Depresszív sy. Alc. dependentia, (E. Bernei felosztás alapján), szöveti szintű alc. játszma."
Papírját csatoltam akkor az egyéb nyavalyáimról szóló jelentésekhez, s ekképp felszerelkezve jelentem meg az OOSZI harmadik felülvizsgálatán, ahol is (hálisten) kellőképp lestrapáltnak találtak ahhoz, hogy megállapíttassék, s immár végleges jelleggel, 67%-os rokkantságom. Gondolom, valamelyest Sz. M. cetlije is besegített.
Tudományosan feltárt s a diagnózisban kétszer is fölemlegetett dependenciám megtette hát a magáét. Hisz - ha szerény mértékben is, de csak - hozzájárult régóta áhított independenciám megteremtéséhez, (így már fölcsaphatnék akár Cromwell katonájának is, gondoltam, de miután mindig is jobban vonzott ez az önsorsrontósdi, maradtam ennél.) Már csak azért is, mert amikor - kézhez kapva az Intézet végérvényes-kripliségemről szóló határozatát - fölkerestem dr. Sz. M.-et, hogy egy csokor piros rózsával köszönetet mondjak neki, Ő - ha finoman is, de - elébe vágott hálálkodó szavaimnak, s azt kérdezte:
- Elnézést, Önnek csak a papír kellett, vagy netán meg is óhajt gyógyulni?
Vissza