A Nyíregyházi Szent Imre Katolikus Gimnázium és Kollégium Évkönyve 1992-96

Előszó

Üdvözlet az Olvasónak! Az öröm a reménység és a felelősség érzése tölt el, amikor a Szent Imre Katolikus Gimnázium és Kollégium jubileumi évkönyvét szeretettel átnyújtom az iskola tanárainak, jelenlegi és öregdiákjainak, a társintézmények igazgatóinak, az egyházmegye plébánosainak és minden kedves érdeklődőnek. Örömöm abból fakad, hogy hosszú kényszerű szünet és hallgatás után ismét van katolikus iskolánk, amely szellemiségében, nevelőmunkájában és az ismereteket nyújtó oktatásban mai világunkban is felmutatja az örömhírt, közvetíti Krisztus szeretetét. Formálja és alakítja a tanulók személyiségét úgy, hogy korszerű tudományos ismereteket nyújt, alakítja és fejleszti növendékei esztétikai ízlését, irodalmi, képzőművészeti és zenei fogékonyságát. Olyan emberek nevelésére törekszik, akik nemcsak keresik, hanem meg is találják helyüket a világban, s hitvalló magatartásukkal annak formálóivá is válnak. Mindez reményemnek is az alapja. Őszintén bízom abban, hogy - mint egykor a Királyi Katolikus Gimnázium diákjai, úgy - a mostaniak is megállják majd a helyüket a világban, állapotbeli kötelezettségeik hű teljesítői lesznek, magyar hazánkhoz, keresztény hitünkhöz és egyetemes egyházunkhoz ragaszkodó, azt építeni és tökéletesíteni törekvő férfiakká és nőkké válnak. Joggal tölt el a felelősség érzése, amikor a jövőre gondolok. Fel kell mutatnunk hitünkből és emberségünkből fakadó életpéldákat. Hitelesnek kell lennünk, amikor ismereteket nyújtunk. Példamutatónak, amikor nevelünk. Igényesnek, amikor elvárásokat fogalmazunk meg. Szeretetteljesnek, amikor nagyon hiányzik a megértés és megbocsájtás. Szigorúnak, amikor a jó ügy szolgálata ezt kívánja meg tőlünk. A köszönet hangján emlékezem azokra a kedves hívekre, akik anyagi áldozatot vállalva alapító tagjai lettek a gimnáziumnak, a Szent Imre alapítványnak. Az Évkönyv mindig visszaidézése az elmúlt időnek, a tanévek során elvégzett munkának, a pedagógiai sikereknek és kudarcoknak egyaránt. Ez az újrakezdett idő jogos büszkeséggel tölthet el minket, de tudnunk kell, hogy a jövőért dolgozunk! Tegyük ezt abban a szellemben, ahogy az iskola jelmondata sugallja: „István hitével, Gizella szeretetével, Imre tisztaságával! Vissza