Szerelmem Győr (dedikált példány)

Előszó

Vers-zuhatag
(Ajánlás az Olvasónak)

Vers-zuhatag, ébredést kiáltó hajnali harmat. Az egyre élesebb napfénytől a csend hálója szelíd alázattal átszakadt. És akkor üzenet született: megkapott, itthagyott, kicserélt, mívesre formált rímekből összegyűrt, nekünk ajándékozott üzenet. Horváth Jófejű Zoltán lelke.
A költőé, akinek fáradt szíve tűzben vergődött, mégis énekelt, akinek megtiporták szavait, mégis bölcs dal fakadt ajkain. Aki olykor angyalokkal borozgatott és utána, mikor egyedül maradt még egy pici pohár keserédes italt mindig lehúzott. Elkalandozott néha, de miként a legkisebb pásztorfiú, az életfa derűs árnyékába mindig visszatért. Oltárt épített és azon kínálta mindenkinek a mosolyból, atyai érintésekből, batyuba szánt szavakból válogatott szeretetáldozatot, a vérszentség mennybeemelő misztériumát.
Üzenetet rejteget a hajnal. a költőét, aki vonagló albatroszként eloldotta magát a földtől és szabadon repült, akinek lelkét örökre tisztára mosták az olvasón pergő szent igék.
Akinek öreg vonata mindig késett, de megállíthatatlan zakatolással mégis célba ért.
Horváth Jófejű Zoltán mindig és mindenkor talált magának helyet, és hálás örömét lelte a teremtett világban. Új élettel, gondolataival vetette be a jövendőt és a termékeny isteni tájon a könnyek függönyén keresztül is meglátta a hit gyümölcseit. Az örökkévaló bizonyosságot.
Azon az őszön sem szédült meg, nem hagyta, hogy lelkiismerete ellen bármerre is elsodorja az ár. Nem tagadott meg, nem hagyott el senkit, az Istentől kapott ajándékokhoz - hazájához, hitéhez - rendíthetetlen hűséggel ragaszkodott. Így a "furcsa vörös cirkuszban" is alázattal viselte a körénehezült rácsok nyomasztó korlátait.
Évtizedekig hordozta a lelkébe kapaszkodó emlékeket. Írt, mesélt és imádkozott. Olyan volt, mint a halálon átsuhanó magány. Horváth Jófejű Zoltán mégis olthatatlan szerelemben élt a léttel, talán ezért is tudta itthagyni költeményeiben József Attilából "fordított" üzenetét: szeresd meg bennem önmagad! Vissza

Fülszöveg

Horváth Zoltán András, írói nevén Horváth Jófejű Zoltán (Édesanyja Jófejű Gizella) 1925-ben született Nyúlon. Elemi iskoláit Nagybaráton, a mai Győrújbaráton végezte. 1938-tól a győri Bencés Gimnázium diákja volt, majd tanulmányait a katolikus tanítóképzőben jeles oklevéllel végezte.
1947-től tanított Győrszeméren, Nagykarácsonszálláson, Nagybaráton, Tápon. 1952-ben Budapesten magyar-történelem szakos tanári oklevelet szerzett.
1954-től szakfelügyelő volt, Győrben tanított. 1956-ban nyilvánosan szerepelt verseivel, a Győri Forradalmi pedagógus Tanács tagjává választották. 1957 áprilisában a Gárdonyi Géza úti általános iskolából 1956-os magatartása és versei miatt azonnali hatállyal elbocsátották, majd május elsejei preventív begyűjtés ürügyével őrizetbe vették. A legfelsőbb Bíróság 1958-ban egyévi börtönre ítélte. Büntetését Győrben, Kőbányán és Márianosztrán töltötte. Szabadulás után alkalmi munkás, segédmunkás, raktáros, 1978-tól a Győr-Sopron megyei ÁFOR vezetője volt. 1988-ban nyugdíjazták. Verseivel számos lapban, pályázaton találkozhatott az olvasó, VILÁGKAPU című kötete 1995-ben jelent meg. A Magyar Köztársaság 1956-os emlékérét 1991-ben kapta köszönetül "a nemzet sorsát és történelmét meghatározó dicsőséges forradalom alatt példamutató helytállásáért". 1996. október 23-án megkapta Győr városa 1956-os jubileumi emlékérmét.
1999. június 25-én váratlanul elhunyt. Vissza