Túléltem Afrikát

Előszó

Van kedved négy hónap alatt végigtekerni Afrikán? Úgy emlékszem, ezzel a kérdéssel indította a beszélgetést Hídvégi-Üstös Pál. Bár szíven ütött az ötlet, a reális énem csípőből elutasította az ajánlatot, főként, mert nem sok esélyt láttam
arra, hogy túléljek közel fél évet a sivatagban. Emellett, magam elé képzeltem a főnököm arcát, amit épp vázolom neki a
tervemet. így nem maradt más választás, nekiálltunk mazsolázni a külsős szerzőink között, vajon ki az, akit elküldhetnénk meghalni a fekete kontinensre, és még örömét is lelné benne. Sőt mi több, élvezetesen meg is írná a magazinban.
Rövid fejtörés után Pásztor Mátéval, a CKM főszerkesztő-helyettesével szinte egyszerre vágtuk rá: Kovács Szabi! Jól ír, ismeri a túlélő túra rejtelmeit, hiszen Hídvégi már beavatta egy magyarországi kalandverseny alkalmával. Az ő esetében csak azzal az aprócska problémával kellett számolnunk, hogy egy jó nevű ingatlanos cég magas beosztású
munkatársa. Zsíros állás, barátnő, klíma a kocsiban, plusz a CKM. Míg Afrikában homok, forróság, több hónapos nőtlenség és pénztelenség. Kérem, tegyék meg tétjeiket! Régi szerencsejátékosként bennem fel sem merült a kérdés, melyikre dobnám fel a fél fizetésem, ha meg kellene tippelnem a választ. Ennek ellenére úgy döntöttünk Mátéval,
hogy futunk egy kört, még akkor is, ha a nullához konvergál az esélyünk.
Nagy levegő, Szabi számának bepötyögése a telefonba, majd hosszú perceknek tűnő várakozás után válasz a másik oldalról. Udvariassági formulák kilőve, mindössze egy kérdést teszek fel, amire azonnal válaszolni kell: elmész Afrikába négy hónapra? Igen vagy igen? Jó kis belépő szerdán fél kettőkor, nem? Legnagyobb meglepetésemre újságírónk nem küld el melegebb éghajlatra, s nem is kezd bonyolult okfejtésbe, hogy előkészítse a számára oly' kényelmes - nemleges - választ. Mindössze tíz percet kér, amíg átgondolja az egészet, és elkezdi beadagolni barátnőjének és a munkahelyén, hányas is a kabát, és hogy igazából nem utálja mostani életét, egyszerűen csak ki akarja próbálni
magát, s pár hónap különben sem a világ. A történet innentől kezdve úgy alakul, ahogy azt a hollywoodi forgatókönyvíróknál megszoktuk. Szabit elengedi cége Afrikába, és felajánlják neki, hogy a túra végeztével visszaveszik a pozíciójába. Barátnője időközben a menyasszonya lesz, és nem hal bele a kalandozásaiba. Micsoda happy end! Már csak szaltózó delfinek, bájos gyermekek, és egy okos szemű kutya hiányzik a tökéletes záró képhez... persze, ha Amerikában lennénk, de nem ott vagyunk. Ehelyett Szabi megírja élete első könyvét az embert próbáló afrikai túráról és felejthetetlen élményeiről, majd
ismét ingatlanguruként dolgozik, és a nem túl távoli jövőben családot készül alapítani. De gyanítom, hogy titkon reménykedik, hogy egy nap megcsörren a telefon, és valaki azt kérdezi tőle: Elmennél fél évre Indiába? Rajtam mindenesetre biztosan nem fog múlni...
Vissza