Álarcos istenek I-II.

Fülszöveg

Szőnyi Sándor Álarcos istenek c. regénye méreteiben is jelentős kísérlet a ma is eleven hatású közelmúlt majd húszesztendős periódusának átfogására. Szélsőséges társadalmi helyzetű fő alakjai összeütközéseinek leírásával keresi a lehetőséget, hogy minél többet mondhasson el erről a hallatlanul izgalmas korszakról, minél mélyebb dimenziókban vetítse az olvasó elé újjászületésben és felemelkedésben vajúdó, mai társadalmunk ellentmondásokon áttörő igazságosságát.
Katona Márton, a regény fő alakja, kispolgár, Kispolgár - a szónak nem közhasznúan elítélő, alamuszian gyűjtögető jellegében, hanem a gyámoltalan "beijedt" fajta, aki szeretne beilleszkedni, munkájából szerényen megélni, boldogulását a szocializmus oldalán és szolgálatában kívánja megtalálni. Története fájdalmas és groteszk kalandokon, buktatókon keresztül ível a nyugalom lehetőségéig, a harmónia megtalálásáig. Félreismerik egyéniségét és szándékait, egzisztenciája állandóan a bukás szélére jut, a szerelemben nem találja párját, egyszóval szerencsétlen flótás. Nehéz körülményei között még "proletárnak" is képzeli magát, és ezzel a szemmel véli látni a vele történő igazságtalanságokat. Életkörülményei, hányatott sorsa és a regény végén számára megnyíló perspektíva sem alakítja át társadalmunk öntudatos formálójává. A vele történő szerencsétlenség-sorozat egyedi, de szélsőségesen megnőtt méreteiben általános érvényű tanulságok is rejlenek. Küzdelmeiben az "álarcos istenek" - a demokráciába "beépülni" akaró és később lelepleződő báró Hahn-, alias Hárshegyi-család - ellen s még inkább a Katona oldalára álló becsületes kommunisták példájában félreérthetetlenül nyilvánul meg az az erő, amely előreviszi fejlődésünket, biztosítja közös és egyéni boldogulásunkat. Vissza