Vállalatok és vállalkozások igényeinek változásai a munkaerő képzésével-képzettségével kapcsolatban

Előszó

Hazánkban az elmúlt évtizedben végbement a piacgazdaság intézményrendszerének kiépülése-kiépítése, és bekapcsolódtunk a fejlett ipari országok vérkeringésébe, melyet divatosan „globalizációként" szoktunk nevezni. E folyamat meglehetősen ellentmondásosnak minősíthető mind gazdasági, mind társadalmi szempontból. Gazdaságilag azért, mert az elemzők szerint hazánkban duális gazdaságszerkezet alakult ki, mely egyfelől egy kizárólag külföldi kézben lévő és dinamikusan fejlődő, másfelől egy magyar és külföldi tulajdonban lévő és alacsony növekedést, illetve stagnálást mutató részből áll. Az előbbiek döntően vámszabad területen létesültek, a foglalkoztatottak mindössze néhány százalékának adnak munkát, de az export nagyobb hányadát ők produkálják, és pozitív a külkereskedelmi egyenleghez való hozzájárulásuk. Ez az aktívum elfedi a vámterületi gazdaság jelentős és növekvő külkereskedelmi deficitjét, amely egy gyengülő tőkebeáramlás esetén felszínre kerülhet, jelezve a magyar gazdaság jelzett duális szerkezetéből fakadó belső egyensúlytalanságát. Fontos jellemzője e dualitásnak, hogy a két szektor között alig vannak gazdasági kapcsolatok, így az első „megtermékenyítő", „húzó" vagy „dinamizáló" hatása a kívánatosnál kevésbé érvényesül. Ennek okait részben a hazai gazdaságpolitikában is kereshetjük, hiszen a sok hivatalos szándéknyilatkozat ellenére sem jött létre egy hatékony, a kis- és középvállalkozásokat támogató program, amely a multik és a köztük lévő jelentős tőkebeli és technológiai szakadék áthidalását némileg is segítette volna.
A gazdaság átalakulása a társadalom polarizálódásával járt együtt: kialakult egy vékony, hazai mércével mérve tehetős tulajdonosi réteg, ugyanakkor a népesség többsége a rendszerváltás vesztesévé vált. A várakozásokkal ellentétben azonban e vékony vállalkozói réteg nemzetközileg nem versenyképes, mint ahogy mára az is eldőlt, hogy nem jött létre egy erős középosztály sem. Vissza