Előszó
Pozsonyban születtem, három nyelven nőttem fel és a vizualitás volt a legfontosabb tulajdonságom. Már tizenhárom éves koromban rajzolni és modellálni kezdtem.
A magyar gimnázium elvégzése után két...
Tovább
Előszó
Pozsonyban születtem, három nyelven nőttem fel és a vizualitás volt a legfontosabb tulajdonságom. Már tizenhárom éves koromban rajzolni és modellálni kezdtem.
A magyar gimnázium elvégzése után két évig Prágában a Képzőművészeti Akadémia szobrász szakára jártam.
Apámat a kitelepítések idején Magyarországra telepítették át, mert magyarnak vallotta magát, nekem, mint kiskorúnak követnem kellett őt. Nem sokkal később Magyarországon megtudtam, hogy barátaimat üldözik és egyet közülük 10 évi börtönre ítélt a népbíróság.
Ettől kezdve igyekeztem eltűnni, majd megtudtam, feljelentettek, és engem is keresnek.
A képzőművészettel nem foglalkozhattam magányomban, verseket írtam és színes szavakkal festettem le érzéseimet.
Ezeket a verseket, a megsárgult lapokat negyven év után kaptam vissza.
Hónapokig olvasgattam, bogozgattam, javítgattam és újra átéltem az 56 előtti, a forradalom alatti emlékeimet, menekülésemet Ausztriába.
Azóta sok víz lefolyt a Dunán. Bécsben elvégeztem a festészeti akadémiát, festettem Spanyolországtól Amerikáig és megtaláltam az életcélomat, küzdeni a kényszer és a csúfság parancsuralma ellen.
Vissza