Energiagazdálkodásunk egyes kérdései

Előszó

Sok vita folyt a közelmúltban hazánk energiahelyzetéről és ezekben több oldalról felvetődött az a megállapítás, hogy klasszikus energiahordozó készleteink alapján, úgy abszolút mennyiségben, mint a lakosság egy főjére számítva, a Világ energiahordozókban legszegényebb országai közé tartozunk. Ezért nálunk az energiagazdálkodás kérdéseinek tanulmányozása különös jelentőséget igényel.
Mielőtt azonban az energiagazdálkodás egyes kérdéseinek részletes tanulmányozására rátérnénk, szükségessé válik néhány összehasonlítás előrebocsájtása abból a célból, hogy energiagazdálkodásunk fejlődésének előfeltételeit és következményeit helyesen tudjuk értékelni hazánk sajátságos természeti adottságai között.
Az emberiség napjainkban már a második ipari forradalom korszakában él és rövidesen elkövetkezik az az idő, amikor a világ energia szükségletének nagy részét az atomenergia szolgáltatja a klasszikus energiaforrások helyett. Addig azonban a világ energia szükségletének fedezésére a jelenlegi energiahordozók hivatottak.
Az energiatermelés fejlődését vizsgálva láthatjuk egyfelől a társadalom gazdasági fejlődése következményeképp a növekvő igényeket, másfelől a tudomány és technika előrehaladása folytán a termelés abszolút emelkedése mellett az energiatermelés összetételében történő alapvető változásokat.
A Föld energiaforrásai közül egészen a XIX. század elejéig többnyire a víz és a szél, valamint a tűzifa volt az a természeti erő, amit az ember felhasznált. A kőszenet ugyan már régóta ismerték és esetenként már fel is használták, de alapvető energiaforrássá csak a XIX. század második felében vált, amikor a hőenergia modern mechanikai munkaenergiává való átalakulásának technikai feltételei megértek. Vissza