Ember a siker árnyékában

Előszó

Részlet:
"Maszatos arcú utcakölyök voltam még, amikor először meghallottam a hangod. Olyankor gyorsan, a cipőmet le sem vetve beszáguldottam szüleim szobájába, majd szinte nekizuhantam a komódon fekvő rádiónak, és akadásig csavartam a gombjait. Az tiltakozóan recsegett, amíg én üvöltve próbáltalak túlénekelni. Öklömet magasba tartva ugrándoztam, mezítlábasán, ha sikerült. És sokszor sikerült.
Akkoriban nagy szegénységben éltünk, a hatodik voltam a háromszobás lakásban. Háromszobás? Nevetséges. Egy szobán, egy konyhán és egy vizesblokkon osztozkodtunk, mi, hatan. A szüleim és az én szobám egész egyszerűen az átkeresztelt konyha volt. A másik tényleges szobán, ami jóval nagyobb volt, mint a konyha, apám három munkatársa osztozott. Igaz, gyerekfejjel nem érthettem, hogyan dolgozhattak egy helyen, mikor apám és két társa gyakran hajnaltól hajnalig a várost járta, a harmadik pedig sokszor volt inkább itthon, ilyenkor keresztülnyitotta a szobákat és a négy ajtót. Ha nem volt otthon anyám, ami, ha ritkán is, de megesett, az asztalra rakta hatalmas füzetét, és rajzolt. Ha viszont anyám is idehaza ténfergett, inkább behúzódott a szobájukba és még csak a hangját sem lehetett hallani. Anyám kifejezetten utálta, én nem értettem, és gyerekfejjel nem is érthettem, miért. Amikor összekerült hatosfogatunk, gyakran üvöltözött apámmal, néha még most is a fülembe visít a hangja:
- Hogy hozhatsz egy ilyet a gyerek közelébe a saját hülyeséged miatt! Nem elég, hogy még két éhenkórásszal lakunk együtt, még ezt a ferde hajlamút is a nyakunkra hozod. Szaladgáltok az éjszakában, mint valami taknyos tinédzserek, én meg etesselek, meg ruházzalak benneteket.
Apám általában tűrte anyám őrjöngését, szótlanul és némán pislogott rá. Aztán csak ennyit mondott:
- Egyikük sem megy el.
Anyám pedig őrjöngött, nem törődve azzal, hogy a három fiú hallja. Azok inkább nem szóltak egy szót sem, a füzetes pedig hóna alá kapva rajzait eltűnt szobájuk ajtaja mögött." Vissza

Fülszöveg

Mi lenne, ha valóra válnának, gyermekkori álmaink?
Pouli, egy tízéves kisfiú, valahol Amerika szegénynegyedében él, a 70-es évek közepén. Olyan, mint a többi kis csibész. Életét, még teljesen kitölti a játék, és a recsegő rádió bűvölése. Nagy rajongója, az akkor épp szárnyait bontogató Dancig Princess nevű együttesnek. Mindazonáltal, kénytelen együtt élni, a szülein kívül, még másik három fiatalemberrel, aki édesapja barátai. A kényszerű együttélés, azonban megmérgezi a szülei kapcsolatát. Ekkor köt a kisfiú, életre szóló barátságot, a társaság legfurcsább figurájával. A szülei szétköltözése után, pedig homlokegyenest felfordul az élete.
Kiderül, hogy apja, nem más, mint hőn imádott együttesének dobosa. Larrie, pedig a kedves és gondoskodó barát, nem más, mint a varázslatos hang, aminek szinte mániákus rajongója.
Hogyan kötődik össze, sorsuk, egy életen át?
Milyen szemtanúja lenni egy legenda születésnek?
Milyen társ lenni, szinte családtag az életében?
Mennyire változtatja meg barátságukat a siker?
Lehet -e élni, a népszerűség terhe alatt?
Erről, szól ez a kisregény
A történet, emlékeztethet, élő személyekre, de nem azonos a valósággal. Vissza