Tegnap/Szabadság

Fülszöveg

"Sajnálatosképpen nicsen szókincsünk az egyéni létezés különböző állapotainak kifejezésére. A puszta élettani létezéstől az egyéniség megvalósulásáig minden létezési állapotot ugyanazzal az igével fejezünk ki. Oly könnyen kimondjuk a szót, van, holott valóban lenni ritkaság, lelkünk nagyobbik fele holtunkig megmarad kihasználatlan lehetőségnek, csírának, melyben lassan elhal az élet. Mi sem nehezebb, mint tetten érni a folymatot, ami közben föleszmél a lélek a látszatlétből, élni kezd; ha megrörténik, olyan természetesnek tartjuk, mint a lélegzést..." - fogalmazza meg "ars poeticáját" pontos, minden szépelgést fölényes eleganciával kerülő mondatokban Grandpierre. A Tegnap és a Szabadság ennek a programnak mesterműve, nemcsak irodalmi értékét tekintve, de a szó hajdani értelmét is; Grandpierre irodalmunkban ritka tudatossággal az eszmélés történetét mondja el önéletrajzi keretben, mely nemcsak egy ember egyéni magatartásának kialakulás- és fejlődéstörténete, hanem egy osztály erkölcsi-szellemi- társadalmi létéről - melyből ki kellett szakadni az egyéniség megvalósításának érdekében -adott kórkép is. Mert Grandpierre a különböző magatartásformákat mint a polgári osztály - árnyaltabb itt a két háború közt divatos kifejezés: középosztály - lehetséges és a valóságban leggyakoribb létformáit értelmezi, szellemesen és kétségbevonhatatlan tényekre apellálva diagnosztizálja ennek a létformának betegségeit: a valóság és érzékelés s főleg a kifejezés közti korreláció hiányát, a közönyt, a tehetségtelenséget a boldogságra.
A Tegnap és a Szabadság azoknak a feltérképező remekműveknek a sorába tartozik, mint az Egy ember élete, a Számadás, a Puszták népe. Grandpierre nem ítél, csak ábrázol, hiszen a tárgyilagos ábrázolásnál kegyetlenebbül úgysem lehetne pálcát törni egy életforma és az osztály felett, mely azt megtestesítette. Vissza