Metaökonómia

Előszó

A könyv - amelyet a Tisztelt Olvasó kezében tart - arra vállalkozik, hogy a magyar felsőoktatás szintjén fogalmazza meg az ezredforduló legfontosabb gazdasági gondjait, céljait, intézményeit, összefüggéseit, a gazdasági rendszer kutatásának, illetve szabályozásának módszereit, illetve eszközeit. A felvállalt feladat talán nem is lenne olyan nehéz, ha a közkézen forgó magyar, vagy az uralkodó angolszász jegyzetkultúrát követnénk. Ezek a munkák fenntartás nélkül elfogadják az ún. neoklasszikus és a keynesi elméleteket, illetve azok legújabb változatait, s ezeket szintetizálják. (A neoklasszikus közgazdaságtani irányzat a 19. század végére jutott uralomra, a keynesizmus a 20. század derekán indult hódító útjára, különösen a II. világháború után volt sikeres. E két paradigmát a 3. fejezetben ismertetjük.) Mivel uralkodó irányzatról van szó (összeforrtnak tekintjük, ezért egyes számban beszélhetünk róla), nem tagadhatjuk jelentőségét, de kritikával illetjük. Alapállásunk indoklásaként elég csak arra hivatkoznunk, hogy a világgazdaság általánosan elismert betegségeiről (planetáris veszélyeket hordozó ökológiai gondok, aggasztó méretű szegénység, a piacgazdaságot és a demokráciát veszélyeztető multi- és transznacionális cégek természet- és társadalomidegen magatartása stb.) az uralkodó irányzat érdemben nem mond semmit. A neoklasszikus-keynesi bázison fogalmazódó közgazdaságtan mögött több mint 50-100 éves tradíció áll. Sikeresen „szolgált" egy olyan korban, amelynek politikai szerveződései egyaránt világuralomra törtek. A fasizmus, a bolsevizmus és az amerikai liberalizmus harcáról van szó. Magyarországot az első megérintette, a második súlyos nyomokat hagyott, a harmadik - a győztes - 1989 után feladattá vált. Az ezredforduló magyar közgazdasági elméleteire és a döntéshozókra vár annak a kérdésnek a megválaszolása: hogyan lehet a politikai, gazdasági, kulturális életet úgy átalakítani, hogy összhangban legyen a nemzetközi főáramlattal, a világgazdaság elvárásaival, ugyanekkor elkerülje a külső (nemzetközi) és belső (hazai) csapdákat? A globalitás, az európai integrálódás, a technicizálódás nemzetközi folyamataitól Magyarország nem függetlenítheti magát, nem tekinthet el a nemzetközi politikai, kulturális áramlatok hatásától sem, bármennyire jellemezze ezeket az ideologizáltság, a divat. A magyar szellemi életnek formálisan, „diplomatikusan" ugyan foglalkozni kell ezekkel a kérdésekkel, de a tudományos műhelyeknek, az állami intézményeknek a magyar kihívásokra (népességfogyás, rendkívül alacsony várható élettartam, katasztrofális egészségügyi helyzet, igazságtalan vagyon- és jövedelemelosztás, idegen érdekeknek kiszolgáltatott gazdaság, eladósodottság stb.) Vissza