Előszó
Részlet a könyvből:
"Beléptem a szobába. A szélesre tárt ablakon beragyogó napsugár visszaverődött a tükörről, s az asztalon álló nagy csokor topolyaág még élénkebb színben játszott.
- Ki hozta ezt? Milyen remek illat!
- Én, mamácska - felelte menyem, Rita. - Észre se veszel. Ugye, szép gallyak? Neked hoztam, tudom, hogy szereted. - Köszönöm, drágám.
Melléültem, gyöngéden megsimogattam szőke haját. Ö a vállamra hajolt és elgondolkozott.
- Mi ütött beléd, hogy olyan rejtélyes képet vágsz? És miért egyedül jöttél? Hol van Dzsanyik?
- Később jön. Ma inkább egyedül akartam jönni... egyedül akartalak találni...
- Beszélni akarsz valamiről?
Bólintott.
- Mama - mondta csendesen, ujjaimmal játszadozva - ma orvosnál voltam .. .
Elmosolyodtam, felemeltem az állát, belenéztem piruló arcába:
- Kezdem érteni ... Minden rendben van?
Rita elmosolyodott.
- Igen. Ha ez szerinted „rend" ...
- Hát hogyne! Hogy is lehetne másképpen? Rita nyakam köré fonta a karját és keblemre hajtotta arcát.
- Először hozzád jöttem. Még Dzsanyik sem tudja. Ugye, ő is örülni fog?
- Butuskám, hogyne örülne Ez a legnagyobb öröm. Ha szerettétek is egymást eddig Dzsanyikkal, most még kedvesebbek lesztek egymásnak."
Vissza