A mai világ képe III.

Előszó

VILÁGTÜKÖR.

Ez a mi munkánk célja. A középkor rejtelmes Mágusairól beszélik, hogy kiálltak egy meredek sziklabérc tetejére, maguk körül nagy tüzet gyújtottak és acéltükröt tartottak maguk elé, amelynek mind a két oldala élesen vissza tudta verni a belévetődő képet. Ilyenforma elképzelés az, amellyel most elindulunk: a tűz, amely körülöttünk még mindig lángol, a világháború el nem taposott zsarátnoka; a tükör, amelynek két szintje van s mit az olvasó előtt akarunk megforgatni, ennél a különös világításnál kettős látomást ad. Ha messzire fordítjuk, az elhagyott völgyben a nagy háború előtti állapotok hátrahagyott alakulatainak rajzát tünteti fel. Ha felénk fordítjuk a tükröt, a nagy égzengés után előállott világhelyzet jelenik meg előttünk. Csodálatos és ember előtt eddig ritkán megjelent két panoráma az, amely az olvasó szemeibe a tükör egyik vagy másik oldalának felvillanásakor belé fog vetődni. Rendkívülinek mondhatjuk az egész kísérletet, mert rendkívüli s emberfölöttien szokatlan volt mindaz, amit a mi szerencsétlen nemzedékünk megért, midőn éppen akkor érkezett el cselekvései útján a történelembe, midőn az emberiségnek eddig legnagyobb katasztrófája, a négy esztendős világháború ránkszakadt.
Semmi kétség aziránt, hogy az 1914-1918-as évek megrázó s átalakító jelenségeit nemcsak mi fogjuk egész életünkön át a legnagyobb élménynek tekinteni, amely földi pályánkon ért, hanem bárhány nemzedék is fog utánunk következni, míg az emberiség tovább halad kifürkészhetetlen útján és a maga történetét beírja a föld kérgének rovátkáiba: ez a világháború mint egy el nem tüntethető óriási var, mely nagy sebet takar, fog mindig ott élni a történelem könyveiben s az emberiség emlékezetében. Ezért gondoljuk azt, hogy nem végzünk haszontalan munkát, mikor legjobb erőnket megfeszítve, felemeljük a Világtükröt és arra kérjük az olvasót, nézzen bele mind a két lapjába: az egyik a mult gazdasági alakulatait tárja elénk, amint elsüllyedtek a sors elhagyott völgyeiben. Vissza