A közúti járművezetői egészségi alkalmasság vizsgálata és elbírálása

Előszó

A gépjárművezetői egészségi alkalmasság megállapítását szabályozó előző rendelet megjelenése óta eltelt 16 év alatt jelentősen megnőtt a közúti járművek, járművezetők száma. Sajnos, a közlekedési balesetek is szaporodtak, aminek sok ismert és még feltárásra váró oka van. Köztük az egyik a vezető hibás magatartása, cselekvése, ami egyebek közt a vezető egészségi állapotával függhet össze. A bizonyított ilyen esetekről nem rendelkezünk kimutatással, de számuk és arányuk a tapasztalat szerint csekély. Nyilvánvaló, hogy ez jelentős részben az egészségi alkalmassági vizsgálatok több évtizede működő rendszerének tudható be. A közúti jármű vezetőjének és mindenkinek - akit a közlekedő jármű veszélyeztethet - elemi érdeke, hogy ne vezessen, aki a biztonságos vezetéshez szükséges szellemi-fizikai követelményeknek tartósan, vagy akár átmenetileg nem képes megfelelni. Közismert, hogy vannak betegségek, amelyek velejárója a kritika hiánya, a képtelenség a veszélyhelyzet felismerésére, a megfelelő döntésre, vagy a szükséges cselekvés kivitelezésére. Rendkívül veszélyt jelentenek az olyan betegségek is, amelyek nagy valószínűséggel, esetleg csak ritkán, de bármikor bekövetkező eszméletvesztéssel járnak. Nem lehet tehát csupán a vezetni szándékozó személy belátására bízni, észleli-e veszélyeztető állapotát, önként tartózkodik-e a vezetéstől. A gondos alkalmassági vizsgálattal megelőzhető azoknak a baleseteknek a jelentős hányada, amelyeket a vezető tartósan kóros állapota okozna. Azzal, hogy az új rendelet az alkalmasság megállapítását zömmel a háziorvosokra bízza, akik kezelőorvosként is ismerik a vizsgálatra jelentkezőket, várható, hogy az alkalmassági vizsgálatok szűrő hatásfoka növekszik. E vizsgálatok alapján azt is eldöntik, hogy a vezető jelölt, vagy vezető milyen korlátozásokkal, feltételekkel, esetleg műszaki megoldásokkal vezethet, ami lényegében a rehabilitációt szolgálja. Vissza