Magyar művészet 1945-1969

Előszó

A magyar művészet legutóbbi huszonöt esztendejének java terméséből gondosan válogatott művek kerülnek ezúttal bemutatásra hazánk legnagyobb és legreprezentatívabb budapesti kiállítási házának, a Műcsarnoknak termeiben. E kiállításra három kivételes jelentőségű alkalom adott méltó módot. Először is huszonöt éve, hogy Magyarország új és jobb életének útjára lépett, s a megváltozott körülmények a művészetek számára is új lehetőségeket, új feladatokat teremtettek. A művészeteknek ez az útja - mint minden olyan út, amelyen az igazi szabadságért folyik a harc, - számos bonyolult akadályon keresztül vezetett, és az előrehaladást rajta sokszor hátráltatta a visszalépés szükségszerűsége. Ez a tárlat tesz éppen tanúságot róla, hogy a küzdelem diadalmas volt és - ha ennek az útnak soha sincs és soha nem lehet is vége, - hogy a magyar művészet jelenének mégoly sommás panorámája is nemcsak bátorít, hanem lelkesít is a távoli horizont közeledő perspektívájában. Másodszor is ebben az évben nagy és fontos újításra került sor: az immár nemzetközi hírre jutott őszi Budapesti Művészeti Hetek a tradicionális zenei rendezvények mellett szélesre tárták kapuikat a képzőművészeti és iparművészeti hasonló jelentőségű rendezvények előtt. Ebben a tényben az mutatkozik meg, hogy Bartók és Kodály nagy generációja mellé felsorakozott a nemzetközi kulturális közvéleményben a magyar festők, grafikusok, szobrászok huszadik századi nemzedékeinek java is, - beérett napjainkra az ő termésük is - tegyük hozzá, hogy egyidejűleg a hagyományos társművészetnek, az építészetnek a termése is, mint ezt országszerte látjuk és mutathatjuk. Ezt a produkciót valóban a világhírnek nem egyszer termékeny vitát provokáló koszorúja övezi, - engedtessék meg nekünk, hogy a magyar művészetnek a nemzetközi kiállításokon elért sikereire hivatkozzunk. Vissza