Pénzügytan III.

Előszó

E könyv, amelyet az Olvasó a kezében tart, terjedelmében biztosan, tartalma alapján feltételezhetően „súlyos" olvasmány. A szerzők elsődleges céljának megfelelően egyetemi tankönyv, azonban szerkezete és stílusa alapján szélesebb érdeklődésre számottartó szakkönyvként is használható. Mint minden sokszerzős műnek, így a Pénzügytan c. tankönyvnek is vannak erősségei is és gyengéi is. Feltétlenül pozitívum, hogy a Pénzügytan fejezeteit, a fejezeteken belüli alfejezeteket az egyes szakterületek szakértői és kutatói írták. A szerzői kollektíva tagjai azonban külön-külön szuverén kutatói és szakértői saját területüknek, ezért az egyes fejezetek, alfejezetek között formai különbségek fellelhetők. A szerkesztők megkísérelték az eltérő stílus, kifejezési forma és logikai gondolatmenet közelítését, az eredmény azonban csak közelítheti az ideális helyzetet. Az effajta fogyatékosságok a szerkesztők véleménye szerint elmaradnak az előbb említett pozitívumokhoz képest és semmiképpen sem akadályozhatják meg az olvasót sem az érdeklődő olvasgatásban, sem az elmélyült tanulásban. A tankönyvnek időtállónak kellett lennie abban az értelemben, hogy legalább 3-4 évig használhassák a hallgatók, ezért kerülnünk kellett azokat a konkrét leírásokat, amelyek ennyi idő alatt elavulhatnak. A tankönyv tananyagként használható az okleveles könyvvizsgálói képesítés megszerzéséhez szükséges pénzügytani vizsgához is. Az egyetemen tanuló nappali, esti és levelező tagozatos hallgatók (mérnök-közgazdászok, jogász-közgazdászok és szakközgazdászok) egyetemi tankönyvként használják e könyvet, ők az egyetemi előadásokon a napi aktualitásokhoz kötődő konkrét tartalmi kiegészítéseket is kapnak. Budapest, 1994. július BÁNFI TAMÁS tanszékvezető egyetemi tanár Vissza