Előszó
Bevezetés.
Az Ősembert az elemi szükségletek kielégítése késztette a vadászatra. Ez adta kezébe a követ, dorongot, majd később a bunkót, kőbaltát, dárdát, és így szerezte meg a létfenntartásához...
Tovább
Előszó
Bevezetés.
Az Ősembert az elemi szükségletek kielégítése késztette a vadászatra. Ez adta kezébe a követ, dorongot, majd később a bunkót, kőbaltát, dárdát, és így szerezte meg a létfenntartásához szükséges vadhúst.
Az idők során az ember értelme fejlődött, igényei növekedtek, és ezekkel arányosan tökéletesedtek a vadászati módszerek is. Verembe, kelepcébe fogta, majd a fejlődés későbbi fokán távolabbról nyíllal lőtte a vadat, melynek a húsán kívül már a bőrét, csontját és inait is hasznosította. Figyelembe vette a vadon sokféle útmutató jelét, egyre jobban kihasználta a természet nyújtotta lehetőségeket, majd közösségbe tömörülve vadászott és egyre dúsabb vadászzsákmányra tett szert. A vadból lassanként mindene kitellett. Élelmét, ruházatát, szerszámait, fegyvereit, sőt barlang- vagy sátorlakásának berendezését és kezdetleges díszeit is a vad, illetve annak részei szolgáltatták. Vallási motívumai közt az égitestekkel egyetemben ugyancsak ott találjuk a vadat, de felhasználja annak részeit a varázsszerek és ősi gyógyszerek készítéséhez is.
A vad és a vadászat sok századon keresztül főhelyet foglalt el az ember gondolatvilágában és idejének javarészét vadászattal töltötte. A bátor és eredményes vadásznak nagyobb tekintélye volt társai között, és a vezéri tisztség betöltésénél is igen sok esetben a vadászatban elért eredmények szolgáltak a jelöltek mindenki által elfogadott értékmérőjéül.
A hazánk földjén élő népek szintén kihasználták a természetnyújtotta, változatos vadászati lehetőségeket, majd honfoglaló őseink űzték és tökéletesítették tovább a vadászat különböző módszereit. A vadászat tehát népünk életében is igen jelentős szerephez jutott és értékét még fokozta, hogy őseink örökös csatározásaival járó fegyverforgatáshoz kiváló gyakorlatul szolgált.
A vadászat hosszú és jelentős szerepe népünk életében, - amit a különböző régészeti leletek és a ránk maradt írásos emlékek hitelt érdemlően bizonyítanak, - főként azokkal a természeti adottságokkal magyarázhatók, amelyek erdőn, mezőn, vízen egyaránt kedveztek a legváltozatosabb vadféleségek sikeres tenyészésének. Ezek a kedvező, főként éghajlati és talajadottságok nemcsak a vadállomány sűrűségében mutatkoztak meg, de egyúttal az egyes vadfajokban olyan értékes egyedi jellegzetességeket alakítottak ki (honosulóképesség, ellenállóképesség a betegségekkel szemben, jó átörökítő képesség), melyek jogos indokul szolgáltak a későbbiek során is a magyar vad közismert hírnevének.
Vissza