A Kárpát-medence vasgyártása a neoabszolutizmus korában

Előszó

A XIX. századot szokás a szén és vas századának is nevezni; minden bizonnyal jogosan. A század gazdálkodásának jellemző vonásai közé tartozik ugyanis a szénbányászatnak és a vaskohászatnak nagyarányú fellendülése, a népjólétet alátámasztó szerepbe való bekapcsolódása. Egyes ipari országokban a XIX. században a vasgyártás egyenesen csúcstevékenységgé, a vaskohászat húzóágazattá emelkedett és a nagyhatalmi kibontakozás eszközévé lépett elő.
A vasgyártás a XIX. században Magyarországon is jelentős fejlődésnek indult, s ha a vaskohászat nem is lépett elő vezető gazdasági ágazattá - a vezérszerepet az élelmiszeripar biztosan tartja a kezében - a század végén a vas- és acélipar, a gyáripar keretein belül, kiemelkedő helyet foglalt el. Magyarországon a gazdasági fejlődés a reformkorban bontakozik ki, majd átnyúlik a szabadságharcot követő évekre, átívelve a Világost követő politikailag rendezetlennek tekinthető időszakot is.
Jelen könyv ennek az időszaknak a vasgyártását veszi nagyító alá és arra a következtetésre jut, hogy a neoabszolutizmusnak nevezett korszak az anyagi kultúra előmozdítása területén egyáltalán nem marasztalható el, ellentétben a nagypolitika alakulásával. Az utókornak azonban illik tudni, mi terheli és mi tehermentesíti egy-egy történelmi korszak mérlegét. Ehhez szolgáltat a vasgyártás története némi eligazítást. Ajánlható ezért a könyv mindazoknak, akik az anyagi kultúra fejlődése iránt érdeklődnek és figyelmüket a vaskohászattól sem tagadják meg.

Dr. Dutkó Lajos Vissza