Életút

Fülszöveg

Hidalgo egy nevezetes főnemesi család sarja, a spanyol polgárháborúban a köztársasági légierő főparancsnoka volt. Önéletírása, a klasszikus memoárirodalom frissen fogant hajtása, egy olyan jószemű, jóhiszemű, bátor és tapasztalt katona-diplomata izgalmas tanúvallomása, akit mindig korunk történelmi gyújtópontjainak közelébe vezérelt a sors, vagy inkább a becsület sugallta hivatás. Életútja noha szerény szerzője nem győzi hangoztatni, róla, hogy nem írói vállalkozás - lebilincselő megjelenítő erővel számol be egy jómódú társaságbeli fiatalember kedves-léha időtöltéseiről - milyen volt a század eleji Madridban az udvarlás, a bikaviadal, a szerencsejáték - ismerteti repülőtiszti pályafutását, afrikai kalandjait, a baloldali eszmékkel való megismerkedését, római, berlini, moszkvai diplomáciai küldetéseit, polgárháborús élményeit. Emlékei feszült pillanatok lidércnyomását idézik fel: borzongatóan mozgalmas olvasmány egy köztársasági zendülés drámai kudarca, egy falangista zendülés drámai győzelme, a zilált köztársasági irányzatok marakodása, Prietónak, egy vezető köztársasági politikusnak külföldre szöktetése - amit maga Hidalgo hajtott végre egy autó csomagtartójában - Azana államelnök személyes gyávasága. A kor sok ismert írója és politikusa lép elénk, úgy, ahogy Hidalgo emlékezete őrzi személyes találkozásuk nagy élményét és apró részleteit. Lorca és Jiménez, Valle-Inclán és Alberti, Unamuno és Neruda, Saint-Exupéry és Malraux, Mussolini és Balbo, Primo de Rivera és Franco, Ibárruri és Vorislov, Molotov és Sztálin. Vissza