Uralisztikai olvasókönyv

Előszó

A finnugorisztika szó mintegy másfél-két évtizede többet jelent mint korábban közel egy évszázadon át. Régebben szinte kizárólag csak mint nyelvészeti terminológia létezett, azt a tudományágat jelölte meg, amely a finnugor nyelvcsaládba tartozó nyelvek történeti szempontú egybevetésével, a közös előzményű nyelvi jelenségek felderítésével foglalkozott. Noha ez az értelmezés már jó ideje szűknek bizonyult, a finnugorisztika klasszikus ágazatai - a hangtan, a szófejtés, az alaktan - mellett egyéb diszciplinák (egy-egy finnugor nyelv leírása, újabb jelenségeinek, mai szókészletének vizsgálata) nem részesültek elég figyelemben. A felderítendő, új értelmezést kívánó nyelvi tények száma közben egyre csak gyarapodott, tökéletesedtek és sokasodtak az egyetemes nyelvtudomány vizsgálati módszerei és szempontjai is, sőt a szamojéd nyelvekkel merőben új, a rokonság körébe tartozó nyelvi tömbök is növelték a kutatandó területet, úgy, hogy ezt a hagyományos szemléletű finnugrisztika már be sem tekinthette. Így nem csupán megnevezési különbség a gyakorlatban is terjedni kezdő, a finnugorisztikát felváltó (ill. azzal váltakozva használt) új termikus technicus, az uralisztika, amely az uráli (tehát a finnugor és szamojéd) nyelvek széles problematikájú, tradicionális és modern módszereket egyaránt megengedő és alkalmazó kutatását jelenti.
Mindazonáltal még mindig kevesebbet fejez ki akár a valamivel korszerűbb értelmezett finnugorisztika, akár az uralisztika szó is, mint amit valójában jelent bármelyikük is, s mint amit a valóságban értenek is rajtuk szerte a világon manapság. Akár az egyik, akár a másik megnevezéssel éljünk is, többről van már szó esetünkben mint nyelvészetről, a nyelvtudomány bármilyen tág ideértett területéről. Az uralisztika ugyanis komplex fogalom, azon tudományok egybefoglaló elnevezése, amelyek a közös alapnyelvből kifejlődött, műveltségével foglalkoznak. Az együttműködő tudományok társaságában a vezető szerep természetesen továbbra is a nyelvészetet illeti meg; bármilyen más irányú (pl. mitológiai, zenetörténeti, folklorisztikai s egyéb) olyan vizsgálathoz, amely finnugor érdekű volt, a nyelvészet adta a jogot, s szolgáltatta az alapot (a nyelvi tényeket). Ezt a komplexitást hirdeti s biztosítja programjaiban is 1960 óta az öt évenként megrendezett Nemzetközi Finnugor Kongresszusok mindegyike, s így értelmezik újabb a finnugorisztikát tudományegyetemeink is a magyar szakos képzés gyakorlatában. Vissza