Latin nyelvkönyv

Előszó

Látogatók tömege csodálja állandóan a római építészet fennmaradt emlékeit: Castor és Pollux templomának karcsú oszlopait és a Concordia-templom bejárati csarnokát a Forumon, kissé távolabb Traianus oszlopát a rajta körbefutó domborművekkel, vagy a Pantheon tökéletesen szerkesztett kupoláját. Az emberek hosszú sora várja reggelenként egy-egy nagy római múzeum megnyitását, hogy színről színre láthassa az ókori szobrászat emlékeit, a még ma is szép színekben tündöklő falfestményeket, mozaikokat. Gyönyörködve nézünk itthon, az egykori Pannonia földjén is egy-egy sikerült provinciabeli alkotást. Dicsérjük a római útépítést, a vízvezetékeket, a központi fűtést.
A képzőművészeti alkotások, a civilizáció emlékei nyelvismeret nélkül is érzékelhetők és értékelhetők; a római irodalomból azonban csak bizonyos, - igaz: értékes - anyag áll fordításokban rendelkezésükre. Akinek ez kevés, aki tudatában van annak, hogy a legjobb műfordítás sem azonos az eredetivel, annak meg kell ismerkednie a római kultúra nyelvével, a latinnal. Aki megszerezte magának ezt a kulcsot, az előtt kitárul a görögön alapuló római műveltségnek a gazdag világa. Azt beszélgethet annak nagy szellemeivel, a mélyen gondolkodó és barátian közvetlen Horatiusszal, a finom érzésvilágú, szülőföldjét és hazáját annyira szerető Vergiliusszal, a szenvedélyes és szinte mainak érzett Catullusszal, a hegyestollú, szellemes Martialisszal, az embereket és a történelmi helyzeteket olyan tömören és találóan jellemző Tacitusszal, a szellemesen érvelő, nagy műveltségű ciceróval - hogy csak a legnagyobbakat említsük. De megismerheti az irodalmi alkotások révén a hétköznapi emberek ügyes-bajos dolgait, életfelfogását is. Vissza