Így írtok ti I-II.

Fülszöveg

1912-ben látott először napvilágot az Így írtok ti - a fiatal Karinthy Frigyes irodalmi paródiasorozatának azóta irodalomtörténeti fogalommá nemesedett első gyűjteménye. A műfajhoz haláláig hű maradt: több-kevesebb rendszerességgel későbbi köteteiben és azóta a Széchényi Könyvtár hírlaptárában porladó újságok hasábjain is gyakorolta az irodalmi karikatúrát; írói életművek, hangok és pózok karikatúráját és műfajok karikatúráját. "Az irodalomban is benne élt, és mégis igazában kívülről nézte - írta róla halála után, tanulmányában Babits Mihály -, pályájának természetes indulása volt az irodalmi karikatúra. Az irodalom lehetőségei érdekelték: hogyan írnak az írók és hányféle módon lehet írni? Paródiasorozat voltaképp az irodalom lehetséges formáinak végigpróbálás és leleplezése: irodalmi fantasztikumok és utópiák. A közönség az Így írtok ti után valami Így írok én-féle kiállást várt - folytatja Karinthy írói természetének, géniuszának jellemzését Babits Mihály -, de Karinthy nem volt hajlandó »egyéni« stílust és modort vállalni. Az irodalomnak éppoly kevéssé volt tekintélye előtte, mint az életnek. Itt is híjával volt minden nagyképűségnek és ellensége minden modorosságnak; itt is a logikát kereste, a fogalmak tisztázását, a tiszta mondanivalót, amelyet annyiszor eltorzít egy író »egyénisége« és önmutogatása... Igazában puritán volt, s minden grimásza a grimászok kicsúfolása. Mondatain szinte meztelenül jött át az, amit mondani akart, s kíméletlen tudott lenni minden tetszelgéssel és cifrázással szemben. Talán ő volt a legkomolyabb írónk."
E kiadás két vaskos kötete Karinthy Frigyes irodalmi, művészeti paródiáit gyűjti egybe, gyökeresen más szerkezettel, mint a korábbi kiadványok. Arra törekszik, akárcsak az egész életműsorozat, hogy az elsüllyedt első kiadások alapján állítsa vissza Karinthy életművének feledésbe merült rendjét, két, egymást gyakran keresztező vagy kiegészítő szempont szerint rendezve anyagát: a keletkezés időrendjének és a műfaji rendezés szempontjának együttes érvényesítésével. A gyűjtemény tehát egyrészt visszaállítja az író életében kiadott kötetei alapján, a Karinthy-paródiák időrendjét, másrészt, az anyag műfajok szerint való tagolásával érzékeltetni igyekszik - ugyancsak Karinthy szellemében - az első kiadások írói szerkezeti elveit. Ez a komplex szerkezet, "úgy hisszük - írja az életműsorozat sajtó alá rendezője, Ungvári Tamás, a gyűjtemény utószavában -, csakugyan felvillantja Karinthy paródiákból épülő irodalomtörténetét, kritikai áttekintését." Vissza