Bocsánatos bűnök

Fülszöveg

Megindító nyíltsággal, zord előítéletek nélkül figyel mindenre, mindenkire a fiatal író, félelem, gyanakvás nélkül búvik a legkülönbözőbb vérmésékletű, erkölcsű, társadalmi rangú emberek bőrébe, hogy megszólaltassa őket és egy-egy beszélgetés idejére az agyukkal gondolkozzék. Még annyai póz, hogy önmagát ezért az éber-írói fogékonyságért, rugalmasságért különösebben tisztelné.
A kötet változatos anyagát egységbe foglalja Csörsz István kifinomult etikai érdeklődése, pontos, az iróniát, néha az érzelmességet sem kizáró ítéletei szereplői - többnyire fiatalok - bocsánatos bűneiben.
"Hétéves lehettem, amikor iskolából hazafelé jövet elvette egy srác a karikámat, amit én találtam. Akkor értettem meg, mi a halálos bűn. Jóval később, ugyancsak iskolából hazatérve megértettem, mi a bocsánatos bűn, amit egy srác elvette kisebb társától azt a napszemüvegszárat, amit az talált. Élettapasztalatomat összegezve megállapítottam: 1. A nagyobbak ritkábban találnak valamit. 2. Az a törött napszemüvegszár nem sokat ér, tehát nem követett el nagy bűnt a srác.
Eltelt néhány év, és harmadszor már nem az iskolából jövet, hanem az írógép mellett kuporogva rádöbbentem, hogy két következtetésem közül a fiatalabb kori volt az okosabb, mert a karikámmal tudtam karikázni, az értékek viszonylagosságával viszont nem tudtam semmit sem csinálni.
Mennyit fog érni húsz év múlva egy karika az életemben? - Így kezdtem írni a bocsánatos bűnökről, melyekért a túlvilágon is csak rövidebb ideig tartó csökkent hőfokú melegítés jár - itt a földön ugyanúgy: hatvan-nyolcvan év, 36, 5 fokon." Vissza