Éjszakai partraszállás

Fülszöveg

Kétszázhetven tengerész sorakozott föl a mólón 1943 egyik februári reggelén. Napbarnított arcú, széles vállú, kemény nézésű legények, akik már kijárták a háború iskoláját Ogyesszánál és Szevasztopolnál, Rosztovnál és a Kaukázus lábainál. A Kunyikov-fiúk - így hívják őket. Velük szemben ott áll a parancsnok, Cezar Kunyikov őrnagy. Új akcióra indul fiaival. Ez az akció hallatlanul merész és rendhagyó vállalkozás. Az éjszaka tengerészgyalogos zászlóalja hajókra száll, a sötétség leple alatt belopózik a németek által elfoglalt novorsszijszki öbölbe, partra száll és ott megveti a lábát, megtartja azt a darabka földet egészen addig, amíg a Vörös Hadseregnek nem sikerül föszabadítani Novorosszijszk városát és egész partvidékét.
Hét hónapig tartott ez a páratlan haditett. Több mint egy fél évig állták a szovjet tengerészek egész német hadosztályok meg-megújuló rohamait. És a szüntelen akna- és ágyútűzben mindennap megjelentek a szovjet hajók - naszádok, motoros bárkák, sőt közönséges halászdereglyék -, hogy elhozzák az utánpótlást, elszállítsák a súlyosabb sebesülteket, hozzák-vigyék a leveleket. Hőstetteket hajtott végre itt mindennap mindenki: a tengerészgyalogosok éppúgy, mint a naszádok legénysége, a sebesülteket kezdetleges fedezékekben kötöző-operáló orvosok s a sebesültekért a senki földjére kikúszó gyereklányok, a "nővérkék" s a postáslány, aki a süllyedő hajóról a tengerbe ugorva mindig a leveleszsákot kötözte a mentőövhöz.
Háromszoros kommunisták - így jellemezte őket a 18. deszanthadsereg politikai osztályának akkori főnőke, Leonyid Iljics Brezsnyev ezredes.
Közéjük tartozott maga a szerző, Georgij Szokolov százados is. Mindazt, amit könyvében leír, saját szemével látta, átélte; részt vett felderítőivel az éjszakai portyázásokon az ellenséges állások között, a meg-megújuló rohamokban, melyek rendszerint kézitusába torkolltak. Ott volt az első naptól az utolsóig, 1943. szeptember 16-ig, amikor újból piros zászlókat lobogtatott a szél Novorosszijszk fölött. Vissza