A várakozók lakomája

Fülszöveg

Különös volt ennek a könyvnek a sorsa, kivételes a helye is a modern magyar próza történetében. 1944-ben jelent meg, de a szerző csak néhány példányt vehetett át, a kiadás nagy részét a német megszállók lefoglalták, és a nyomdában megsemmisítették. A várakozók lakomája első kiadásának megmaradt néhány példánya tehát igazi könyvritkaságnak számít. A könyv egyik első kritikusa, Sőtér István, természetesen már a felszabadulás után, így írt ezt a mítoszt népmesévé, a népmesét 1944 tragikus valóságát ábrázoló realitássá változtató novellafüzérről:
"Keszi újítása és kísérlete... helyes irányba mutat: a mítoszt, a legendát jelöli meg a naturalizmustól elforduló irodalom egyik lehetőségeként, s nem csupán témáiban, de módszerében is. Könyve, mely a széderest lakomája köré épül, az epika új, beláthatatlanul gazdag lehetőségeit csillantja fel. S ugyanakkor vissza is vezeti az epikát legősibb forrásaihoz: a szertartáshoz, melynek kísérője, díszítője volt... A realitást éppúgy eredendően viseli magán az ilyen mű, mint az irrealitást. A csoda itt természetes mindennapi állapottá változott... mennyi lehetősége a csodás ábrázolásnak, s a szertartás nyújtotta kitéréseknek, tréfás betéteknek!" A mese varázsát az irónia, a humor, a játékosan komoly filozófiai rabulisztika teljes ötlettára egészíti ki, s teszi A várakozók lakomáját nemcsak egyszerre igényes és egyszerre szórakoztató olvasmánnyá, de kísérletező, új utakat kereső, modern epikánk egyik jelentős eredményévé is. Vissza