Az olvasással való kapcsolatom még egész kicsiként kezdődött, amikor a szüleim olvastak nekem meséket. Ők is olvasnak és olvastak, így a jó példa mindig is előttem volt.Ezután jött az általános iskola, ahol megtanultam olvasni és, mi, mint jó debreceni kisdiákok, pár hetente jártunk a Méliusz Juhász Péter Városi Könyvtárba az osztályommal. Mindez nagyon élénk emlékként él bennem, pontosan előttem van, miket kölcsönöztünk, mi merre volt és milyen jól éreztük magunkat ott.

Az ekkor kezdődő olvasási szeretetem él velem a mai napig. S bár azóta töretlen, egyértelmű könyvmollyá bizony az utóbbi években váltam. Így lett az olvasás a szenvedélyem és a hobbim is egyaránt.Kialakult az olvasási stílusom; a kedvenc könyveim; szerzőim. Vallom azt, hogy az olvasásnak rengeteg jótékony hatása van, mind az elmére, mind a lélekre egyaránt. A szépirodalom olyan kapukat nyit meg előttünk, amelyeket talán más sosem. Szemléletmódot szélesít, akár komfortzónát is hidal át egy-egy kötet. Az szépirodalom az, aminek sokszor a nyelvezete ugyan nem könnyű, mégis ha ráhangolódsz kivételes élményben lehet részed. Hatalmas tisztelet az íróknak, akiknek sikerül olyan emberi érzéseket papírra vetniük, amelyek bár minden emberben megvannak, mi a legtöbbször nem tudjuk kifejezni azokat. S ez végső soron a gyönyörű és különleges magyar nyelvünknek is köszönhető . (Valamint persze a fordítóknak, amennyiben az adott könyv nem magyar nyelven íródott.)

A kedvenc idézetem a könyvekkel kapcsolatos: „Aki olvas, ezer életet él meg, aki nem, az csak egyet!”. A könyvek kikapcsolnak, segítenek kiszakadni a világ problémáiból (vagy, ha rólam van szó, az egyetemi dolgokból), túlélni és megélni egyaránt. Szórakoztatnak és javítják a hangulatot. Olyan élményekkel gazdagodhatunk általuk, amit semmi más nem tud adni.

Az olvasás miatt keltettem életre a saját oldalaimat is, amely platformokon hosszabban, rövidebben osztom meg olvasmányélményeimet is.

. Ez az én történetem.