Ilia Mihály a dedikált kötetek kultikus értékére utalt ezzel. Az írói kézjegy ugyanis az irodalmi személyesség dokumentumai közé tartozik, a kultikus megközelítés felől szakrális tárgy: a híres/ismert ember, jeles személy (esetünkben: író vagy költő) tulajdon kezével érintette, szakralizálta az adott tárgyat, s így ereklyét hozott létre, és minél ismertebb, híresebb, jelesebb a személy, annál nagyobb a szakrális érték. Ereklyéket pedig nemcsak fosztogatni, de gyűjteni is lehet, nem véletlen, hogy a dedikált könyvek gyűjtése elég nagy múltra tekint vissza. Az úgynevezett aláírt kötet hasonlóképp működik: a szerző azt szintén kézjegyével látta el (aláírta), és ezzel egyrészt szakralizálta, másrészt növelte forgalmi értékét – nem véletlen, hogy a kiadók régóta élnek ezzel a fogással, s bibliofil kiadványaikat eleve a szerző és/vagy más közreműködő, pl. az illusztrátor saját kezű aláírásával hozzák forgalomba.

Ugyanígy lehet kultikus értéke annak, ha a dedikáció címzettje ismert személy. Hiszen ha egy kötet József Attilának van dedikálva, akkor az a kötet bizonyosan volt a költő kezében, birtokolta, érintette azt, nagy valószínűséggel olvasta, talán még jegyzetelt is bele.

Jól megfigyelhető, hogy az utóbbi években megnőtt a gyűjtői figyelem a dedikált és aláírt kötetek iránt, és e könyvek kultikus értéke ma már egyre inkább az anyagi értékben is megnyilvánul.

A tudományt azonban elsősorban nem e könyvek szakralitása, hanem a bennük foglalt információk érdeklik. Mert a dedikált kötet nemcsak kultikus tárgy, hanem irodalomtörténeti dokumentum is (legközelebbi rokona a levélnek): bizonyítja azt, hogy a szerző és a címzett kapcsolatban álltak egymással, megmutatja, hogy milyen viszony volt közöttük, a keltezés pedig mindezt konkrét kronológiai vonatkozássá teszi. Önmagában egy-egy dedikáció is beszédes, de összegyűjtve őket – egy szerző ajánlásait, vagy az egy címzettnek szóló ajánlásokat – olyan tudományos forrásanyagot kapunk, amelyet máshonnan nem lehet kinyerni. (Az irodalomtörténész ezért gyűjt, bár sajnos jobbára csak fotómásolatokat.) Így például Radnóti Miklós ma ismert közel hétszáz dedikációja sorozatként együtt többről árulkodik, mint az elemek külön-külön: megmutatják irodalmi kapcsolathálózatát és kapcsolatainak viszonyrendszerét, könyveinek terjedését, olvasói körét stb. És persze nem utolsó sorban azt, hogy milyen volt a költő kézírása.